Naplóbölcsességeim – 127.

127.
E vers minden sora után van üres sor, cezúra,
………………………………………………....................,
erre kényszerül ma, aki ír, ha nem akarja, hogy
……………………………………………….....................
Elhallgattatni próbálnak, de elhallgatni nem fogok,
……………………………………………………......................,
ilyen formában, s még ezerfélében lehet megkerülni
…………………………………………....................………..…...
Megmutatva valamit abból, ami szerintem igazságos,
…………………………………………………….........................,
nem hivatkozhat tehát senki arra, magát mentegetve,
……………………………………………….......................……....
Persze megtanultuk múltból: nem szabadulhatunk,
………………………………………………......................……,
de ha ennyire tőlünk függ, kezdjünk el nem félni,
…………………………………………....................………...
Ami bizonyos és ki lett mondva, bár asztalfióknak,
………………………………………….....................………….
és akkor sajátjukként jelenik meg gondolkodásukban,
………………………………………………….......................…….
A szellemi tartalmat akkor is példaként fogadják, ha
………………………………….......................…………………..,
halkan, lassan indul, majd elmélyedve, már sajátként
……………………………………………….......................………
Comments