Naplóbölcsességeim – 127.
- Darai Lajos, Szilaj Csikó
- 2021. máj. 19.
- 1 perc olvasás
127.E vers minden sora után van üres sor, cezúra,
………………………………………………....................,
erre kényszerül ma, aki ír, ha nem akarja, hogy
……………………………………………….....................
Elhallgattatni próbálnak, de elhallgatni nem fogok,
……………………………………………………......................,
ilyen formában, s még ezerfélében lehet megkerülni
…………………………………………....................………..…...
Megmutatva valamit abból, ami szerintem igazságos,
…………………………………………………….........................,
nem hivatkozhat tehát senki arra, magát mentegetve,
……………………………………………….......................……....
Persze megtanultuk múltból: nem szabadulhatunk,
………………………………………………......................……,
de ha ennyire tőlünk függ, kezdjünk el nem félni,
…………………………………………....................………...
Ami bizonyos és ki lett mondva, bár asztalfióknak,
………………………………………….....................………….
és akkor sajátjukként jelenik meg gondolkodásukban,
………………………………………………….......................…….
A szellemi tartalmat akkor is példaként fogadják, ha
………………………………….......................…………………..,
halkan, lassan indul, majd elmélyedve, már sajátként
……………………………………………….......................………
