Naplóbölcsességeim – 131.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fa82bc3df20c4c3f9e06bc8fdae17a37~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fa82bc3df20c4c3f9e06bc8fdae17a37~mv2.jpg)
131.
Többszörös csavar lehet abban,
ha színészpalánták megjátsszák,
hogyan kell őket tanítani,
iskolájuk irányítani.
Valami más cél lehet persze,
ezt tanáraik támogatják,
nem a színészet mestersége,
hanem emberségük záloga.
De abban sok más is érdekelt,
ugyanott akar virítani,
túl tarka mezőtől félhetnek,
mert nem akarnak közösködni.
Megcsúfolják a művészetet:
nem magáért elkötelezettek,
egyeteméből maradjon ki,
aki nem ugyanolyan, mint mi?
Alapeszköz alakoskodás:
csupán jótékony megtévesztés,
nem szabad önző célt szolgálni,
de ki védjen meg az önzőktől?
Rendet raknak majd a nagy művek:
betanulásuk embert kíván,
versengjenek elismerésért,
akik azt jobban előadják.