Naplóbölcsességeim – 22.
22.
Víz és élet: ha nem félsz hinni a mesének,
hogy minden folyamat, s az átjárás vivője
szilárd és légnemű között a víz, a testi
és szellemi összekötője forgó körön,
azaz visszacsatolva is, mert ha elromlik
erkölcs, meghal a lékek, tudatlan gonoszság
tönkreteszi a természet rendjét. Utána
nem marad csak újrakezdés: mint vízpárolgás
indul jó gondolatként és terjed tova, más
lelkesek ötleteként beavat titkába,
amint keménysége oldódik, szárazsága
megnedvesedik, lassul vagy gyorsul áramlás.
Így jön, lesz szándékból életünk testi ékké,
tervek véreként befolyásolja a tettet,
válik cselekvésünk másoktól értékeltté,
s marad utánunk gondolat egünkről permet.
댓글