Naplóbölcsességeim – 34.

34.

Hamu alatti parázs is kihuny hamar,

de a föld feltárható ősmúltat takar,

még fiatal nép is legmélyebbre kapar,

itt, ahol minden nyilvánvalóan magyar.

Olyan ez, mint az alvás, ivás és evés,

felmenők nélkül gyökértelen a levés,

ám ehhez az erőltetett szándék kevés,

ha nem valóságos, az eredet, mesés.

Mint erdőben elaggott fákat volt szokás

hagyni pótlódni ugyanott nőtt cserjékkel,

egymást váltó nemzedékek az újhodást

végezték majdnem ugyanazzal a néppel.

Csak az újkorban jött tarvágás rontása

és a mesterséges erdőtelepítés,

amint nemzetek, népek megújítása,

új vallásokból fakadt nyelvi gyérítés.

Alap fegyveres urak birodalmának,

s a szolganép is kapott munkát eleget

majd sok, új országföldet foglalt magának,

a többi, megosztotta a régi teret.

Így előbb göröggé s latinná lett magyar,

majd kialakult a germán, héber és szláv,

legtöbb új országot is foglalt magának,

a többi a magyar teret osztotta meg.