Naplóbölcsességeim – 34.
- Darai Lajos, Szilaj Csikó
- 2021. febr. 12.
- 1 perc olvasás

34.
Hamu alatti parázs is kihuny hamar,
de a föld feltárható ősmúltat takar,
még fiatal nép is legmélyebbre kapar,
itt, ahol minden nyilvánvalóan magyar.
Olyan ez, mint az alvás, ivás és evés,
felmenők nélkül gyökértelen a levés,
ám ehhez az erőltetett szándék kevés,
ha nem valóságos, az eredet, mesés.
Mint erdőben elaggott fákat volt szokás
hagyni pótlódni ugyanott nőtt cserjékkel,
egymást váltó nemzedékek az újhodást
végezték majdnem ugyanazzal a néppel.
Csak az újkorban jött tarvágás rontása
és a mesterséges erdőtelepítés,
amint nemzetek, népek megújítása,
új vallásokból fakadt nyelvi gyérítés.
Alap fegyveres urak birodalmának,
s a szolganép is kapott munkát eleget
majd sok, új országföldet foglalt magának,
a többi, megosztotta a régi teret.
Így előbb göröggé s latinná lett magyar,
majd kialakult a germán, héber és szláv,
legtöbb új országot is foglalt magának,
a többi a magyar teret osztotta meg.
Comments