Naplóbölcsességeim – 4.

4.

Túlmegy-e a tudomány e földhözragadt világon,

s túlvilága belátható igazság mennyországa,

ahová élők jutnak jutalmául magányuknak,

a mindennapi köz-elismerésből kirekesztve?

Mert az észben éppen az újdonság nem lehet közös,

megbízója nem ér végig a felfedező útján,

és kamatoztatni nem az önértéket akarja,

hanem hasznot húz a titokba temetett tudásból?

Kié e tudás, honnan van, ha a semmi semmizik,

s a közlő egyedül érti magát, hová enyészik,

mikor kigyullad máglya a sosemvolt alatt, láttán,

de szépre szálló füstben bíznak örök tömjénezők?

Kiküszöbölni pokoltornác küszöbön rekedést

lehet-e hithű módot tiporva, elfeledtetve

kételyt, félelmet, hogy mi fán terem a jó jövő, ma

még nem tudjuk, és meg se élnénk, ha előre tudnánk?

---