Naplóbölcsességeim – 73.

73.

Olyan messzire senki sem lát el,

ameddig egy beszámoló elér,

melyet mindenhonnan összeszedtek,

ahol az emlékezet véget ér.

Kinek megrendelésére szedték,

meghatározta a végeredményt,

azaz leginkább a kezdeteket,

ahogy kezdett állam lenni egy nép.

Nem lett volna erre szükség soha,

meghagyván egy-egy nemzet énekét,

meséit, mondáit és regéit,

amiből tanulságokat remélt.

De beütött a természet baja,

hatására lett mindenből kevés,

s aki nem akart osztozni benne,

kezében fegyverré lett a zsebkés.

Azóta is mentegeti magát,

és dőzsöl, neki semmi sem elég,

pedig újra az ínség kopogtat,

túlél, aki a közösért derék.