Naplóbölcsességeim – 81.

81.

Berzsenyi még a szimfóniát hiányolta,

én azokat a szép zajokat életünkből

– kovácsüllő pengését, kézifűrész hangját –,

mit a mesterségek művelői keltettek;

és kóricáló tyúkok dallamos énekét,

a tojásos piskóta-habverő ütemét,

üres szekér zörgését, csikók nyerítését,

mindenféle fülbemászott konyha-emléket.

Helyette ma szinte állandóan fűnyíró

zúg, krepeg, száguldó autók csörtetése

jön át a falon, ahogy a vasút szűnni nem

akaró s az autópályák hangártalma.

Lehet hangmentesen elszigetelni magunk,

de az légmentes is lesz, és már „csak” az jön be,

amit ellenőrzött forrás bocsát ki felénk,

szűkítve társasságunk elvont létezésre.

Van megannyi eszközünk, használunk sok mindent,

meg kell tanulnunk kiválogatni közülük

a napunkhoz és jövőnkhöz alkalmasakat,

itt most a hangok jelentőségére mutattam.