Nem tudta? Az orosz invázió előestéjén az ukrán haderőnek már a 40%-át tették ki a nyugati zsoldosok
Vukics Ferenc jegyzete
„A szólásszabadság egyik előnye, hogy ugyanazt a témát több nézőpontból is megismerhetjük. Ennek elvileg el kellene gondolkodtatnia az embereket – csakhogy a legtöbben nem akarnak gondolkodni.” – Mira Grant amerikai újságírónő
Lassan, de biztosan eljön az egy éves évfordulója annak, hogy megkezdődött az ukrán-orosz háború. Úgy gondolom, itt az ideje hírt adni a konfliktus kirobbanása előtti eseményekről, mert ezekről nem nagyon jelentek meg tudósítások akkoriban. Itt, a Szilaj Csikón mi azért foglalkoztunk a háború kirobbanása előtti napok „furcsa” történéseivel, s visszatekintve, néha magam is csodálkozom, hogy az azóta eltelt idő mennyire igazolta akkori feltevéseinket:
A háború kirobbanása előtti hónapokban az ukrán haderő elit egységei felkészültek a Donbassz visszafoglalására. Az őszi hadműveletekre azért nem kerülhetett sor, mert közben az „orosz hadgyakorlatok” belezavartak a tervekbe. Bár egy évvel ezelőtt az Müncheni Biztonsági Konferencián Zelenszkij nagyon harcosan „atomhatalomként” értelmezte Ukrajnát, a határok mellett állomásozó csapatokat az előző hetekben utasították, hogy kerüljenek el minden konfrontációt a szakadárokkal.
Zelenszkij úgy érezhette akkor, hogy a szakadárok elleni meglepetésszerű invázió és a Föderációval való katonai konfliktus kockázatai nincsenek paritásban egymással. Nem érezte magát felkészültnek egy nyílt konfrontációhoz.
Zelenszkij parancsát azonban nem hajtották végre! Nem ő döntötte el, hogy hogyan fognak alakulni az események a következő időszakban.
Az ukrán elnök a Washington Post című amerikai lapnak adott interjújában később azt nyilatkozta, hogy Ukrajna azért tekintett el a nyílt háborús előkészületektől a február 24-én megindult orosz hadművelet küszöbén, hogy ne keltsen pánikot. Mint mondta, az amerikai kormány 2021 őszétől egyre határozottabban figyelmeztette őt egy orosz invázió lehetőségére. Az ukrán elnök szerint a kijevi vezetés azonban el akarta kerülni a gazdasági összeomlást és nem akarta, hogy a lakosság külföldre meneküljön.
Ha akkor azt mondja honfitársainak, hogy kezdjenek el pénzt és élelmiszereket felhalmozni, akkor „tavaly októbere óta havonta hétmilliárd dollárt vesztettek volna” – fogalmazott Zelenszkij, hozzátéve, hogy amennyiben Oroszország ilyen körülmények között támadott volna, három nap alatt elfoglalja Ukrajnát.
„Általánosságban véve helyes volt a megérzésünk: ha felfordulást okozunk az emberek körében az invázió előtt, felfalnak minket az oroszok. Mert káoszban menekülnek az emberek az országból” – jelentette ki Zelenszkij. Rávilágított, hogy az ország védelméhez elengedhetetlen volt, hogy Ukrajnában tartsák az embereket.
Ehhez képest egész kemény hangot ütött meg Müchhenben. Bírálói azóta azt is Zelenszkij szemére vetik, hogy a figyelmeztetések ellenére nem készítette fel jobban országát az orosz hadműveletre.
Így írt erről az időszakról David Stockman, volt michigani kongresszusi képviselő, Reagan elnök Vezetési és Költségvetési Hivatalának egykori igazgatója a „Ukraine Was Not Built To Last” – Ukrajnát nem tartósnak építették c. cikkében:
„Ahogy Jacques Baud megjegyezte, az évek óta itt zajló esemény valójában egy polgárháború volt. A Donbasszban 2022. február 24. előtt soha nem voltak jelentősebb orosz csapatok. Még a Washington Post által 2021. december 3-án közzétett amerikai hírszerzési térkép sem mutat orosz csapatokat a Donbasszban.”
„2015 októberében Vaszil Hrytsak, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SBU) igazgatója is bevallotta, hogy mindössze csak 56 orosz harcost figyeltek meg a Donbasszban. Ez aligha volt összehasonlítható azoknak a svájciaknak a mennyiségével, akik a hétvégenként, az 1990-es években Boszniába mentek harcolni, vagy a francia zsoldosokkal, akik ma Ukrajnában harcolnak.”
„Az ukrán hadsereg akkoriban siralmas állapotban volt. 2018 októberében, négy év háború után, az ukrán katonai főügyész, Antoly Matios azt mondta, hogy Ukrajna 2700 embert vesztett a Donbasszban balesetek következtében, de nem nyilatkozott a sokkal nagyobb harci veszteségekből. Matios ezekről a veszteségekről számolt be: 891 betegségből, 318 közlekedési balesetből, 177 egyéb balesetből, 175 mérgezésből (alkohol, kábítószer), 172 a fegyverek gondatlan kezeléséből, 101 a biztonsági szabályok megszegéséből, 228 gyilkosságból és 615 öngyilkosságból következően vesztették életüket!”
„Valójában, mint minden mást Ukrajnában, a hadsereget is súlyosan aláásta a káderek korrupciója. Az Egyesült Királyság belügyminisztériumának jelentése szerint, amikor 2014 március-áprilisában behívták a tartalékosokat, 70%-uk nem jelent meg az első foglalkozáson, 80%-uk a másodikon már nem vett részt, 90%-uk a harmadikat hagyta ki és 95%-uk a negyedik alkalom előtt gondolta meg magát.”
„A katonahiány pótlására az ukrán kormány félkatonai milíciákhoz folyamodott. Ezek lényegében külföldi zsoldosokból álltak. A Reuters egy mélyreható vizsgálata szerint 2020-ban az ukrán haderő mintegy 40%-át tették ki, és körülbelül 102 000 embert számláltak. Vagyis az orosz invázió előestéjén az ukrán haderő nagy részét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada és Franciaország szállította le, fegyverezte fel, finanszírozta és képezte ki. Ezek a milíciák, amelyek a 2014-es Euromajdan-forradalom élén álló szélsőjobboldali csoportok utódszervezetei, fanatikus és brutális egyénekből állnak.”
„Mindez nem titok, még akkor sem, ha az ezzel kapcsolatos hírek a 24 órás híradóból ki is lettek tiltva. A Nyugat tehát olyan milíciákat támogat és fegyverez fel, amelyek 2014 óta széleskörű bűncselekményeket követtek el a donbászi civil lakosság ellen, beleértve a nemi erőszakot, a kínzásokat és a mészárlásokat."
„Az invázió előestéjén a kijevi kormány a polgárháború és a szakadár köztársaságok elleni brutális hadjárat drasztikus kiterjesztéséhez kezdett. Február 16-tól kezdődően – egy héttel az invázió előtt – drámaian megnőtt a Donbassz civil lakosságának ukrán tüzérségi ágyúzása, amint azt az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) megfigyelőinek napi jelentései mutatják."
„Természetesen sem a média, sem az Európai Unió, sem a NATO, sem a nyugati kormányok nem reagáltak ezekre az eseményekre. Ugyanakkor a Donbasszban szabotázsakciókról is érkeztek jelentések.
Január 18-án donbászi harcosok elfogták azokat a nyugati felszereléssel felszerelt, lengyelül beszélő szabotőröket, akik vegyi incidenseket akartak előidézni Gorlivkában.
A Donbassz lakosságát érő ukrán tüzérségi bombázások tovább fokozódtak, ezért február 23-án a két köztársaság katonai segítséget kért Oroszországtól. Február 24-én pedig Vlagyimir Putyin az ENSZ Alapokmányának 51. cikkére hivatkozva indított támadást.”
„Ezen a ponton az ukrán polgárháború nemzetközivé vált, és a mesterséges nemzet, amelyet nem "tartósnak építettek", belekerült egy halálos örvénylésbe. Valójában az az igazság, hogy a birodalmi Washington most hasznosítja azt az örvényt, amelyet évtizedek óta vetett a világ országainak belpolitikájába és kormányzási folyamatába való masszív beavatkozásával megteremtett.”
„Mint mondtuk, Ukrajna nem arra épült, hogy tartósan fennmaradjon. Mindezen elítélő tények ellenére Zelenszkij továbbra is mogorván és arrogánsan követeli, hogy Washington és a Nyugat állítson fel egy feljárót a harmadik világháborúhoz (pl. repüléstilalmi zóna), hogy megvédje a közelmúlt történelmének minden egyes centiméterét, amelyet Ukrajnának hívnak. A rossz nyelvek szerint nem is lett volna háború, ha Ukrajna hajlandó lett volna feladni a történelmi orosz területeket, a Krímet és a Donbászt. Ha ez így van, akkor miért nem megy Washington a tárgyalóasztalhoz, hogy ezt a megoldást felajánlja? Nos, ha az igazat megvallva azért, mert nem érdekli az ukrajnai háború befejezése. Az USA nem akar egy olyan nemzetet megmenteni, amelyet nem lehet és nem is kell megmenteni.”
Úgy gondolom, hogy egyszer eljön az az idő is, amikor lehet majd nyíltan írni az Ukrajnában zajló eseményekről.
A háború megelőzhető lett volna, nem kellett volna ennyi embernek az életét feláldozni és ellehetetleníteni, és ebben nemcsak az oroszok, hanem még inkább az ukránok és a nyugati szövetségeseik felelőssége vitathatatlan.
Mi pedig folytjuk a munkánkat Winston Churchill gondolatainak megfelelően, miszerint „annak a társadalomnak, amelyben az emberek nem mondhatják el a véleményüket, nincs jövője”. Hihetetlenül hangzik, de nálunk „igény, az volna rá” – mármint a jövőre.
