NINCS-VILÁG (Gavallér János verse)

NINCS-VILÁG

Vasárnapi csirkepaprikás nokedlivel

– óh, régi, régi szép emlékek –,

nem is tudjátok már, milyen nehéz nélkületek.

Gondosan terített asztal, család,

amikor minden szív muzsikált

és harmónia-mámor vezényelt…

sután csörömpöltek az edények,

s boldogság-türelem várakozott

az üres tányérok megtöltésére;

együtt némán, öröm-csöndben,

töltekezett a szív.

Helye, minden családtagnak,

minden vasárnap ugyanaz.

Nincs már vasárnap, nincs asztal,

nincs ebéd, nincs család,

nincs szeretet.

Valahol távol, az üveghegyen túl,

káprázat-országban,

valaki egyedül ebédel;

összetört hegedűkkel tüzel,

a fehér zongorán virág,

a falak énekelnek,

s vízesés csobog az asztalon,

szívében borzalom-csecsemő ordít,

s bankszámla lüktet a széfben.

Nincs már vasárnap, nincs asztal,

nincs ebéd, nincs család,

nincs szeretet.

2020.11.08.