„Pedig engem megpofozott érte még a nagypapa...” (Gyimóthy Gábor vasárnapi kínálata)

Síelés

A sielést – noha hó sincs – 

mindenki így mondja ma!

Pedig engem megpofozott

érte még a nagypapa...

Nem törik belé a nyelvünk,

kétségtelenül igaz,

de ez a tény önmagában

semmiképpen sem vigasz.

Általánossá vált e szó,

pedig nincs rá semmi érv.

Használata csak betegség,

akárha egy nyelvi sérv.

Elterjeszkedett a nyelvben,

mint valami furcsa seb.

Sízést mondani – szerintem –

jóval természetesebb.

Kedveltsége megdöbbentő,

hisz könnyebbre törekszünk,

s ezért nem mondjuk: sóolunk

nőölünk, vagy tűölünk.

Sózunk, nőzünk, tűzünk, tehát

érthetetlen e divat,

amely sízés helyet folyton

csak síelést hajtogat...!

Zollikerberg, 2026 X. 19.

A fajsúlyost használókhoz   

Azt hiszed, hogy a fajsúlyos a

súlyosnak a felsőfoka?

Hova jártál iskolába?

Nem lehetett faiskola,

mert ennyire az se buta...!!!

Zollikerberg, 2026 X. 4.

Sikert ígérő tanács

Szöveged idegen szókkal

tűzdeld szorgosan tele.

Attól lesz csak tudományos,

s fennköltség bújik bele!

Igaz, lesz ki hülyének néz

(közéjük tartozom én),

de ilyenből csak kevés van

ezen a szép Földtekén...

A többség majd csodálni fog,

s tapad minden szavadhoz.

Áhitattal hallgat téged

és mindenben utánoz...!

Zollikerberg, 2026 X. 5.

Plattform

Azt mondja a szótáram, hogy

a platform a pártprogram...

Azóta eltelt évektől

vállam enyhén megroggyan.

Ma már minden programra rá-

mondják gyakran s vidáman.

Minden az, a világhálós

menetű technikában!

Ám, nézzük meg, mit jelent még

ez a „félrehasznált” szó:

Emelvény, fedélzet, színtér,

fúrósziget, dobogó,

rakétaindító álvány,

vagy rakodófelület,

egyszerűen padozat és

sík talapzat is lehet.

Sőt, idegen szavakkal is

magyarázható e szó:

pódium, peron, és terasz,

avagy prózaian: plató...

Zollikerberg, 2026 X. 6.

Rövid tanács

Idegen szók írására

új szabályt javasolok:

ritkítgasd a betűiket

ott, ahol az bennük sok.

Gyomláld ki két mássalhangzó

közül azt az egyiket,

amelyet – jó kiejtésnél –

hallani úgysem lehet.

Szokja meg az idegen szó,

hogy nálunk megváltozik

és aztán majd úgy használják!

– Rém fölösleges, pedig ... –

Ha így írod: inteligens,

horor, hobi, kontrolál,

gondolod, hogy ettől bárki

lélegzete majd eláll?!

Ám, ha magyar szót használnál,

lenne igazán mesés!

Az lenne csak a nyelvünknek

valódi fölüdülés!

Zollikerberg, 2026 X. 8.

Labruska

Új szót tanultam már megint,

íme, ez a labruska.

Ez tán valamilyen hangszer,

mint modjuk, a gordonka?

Avagy növény, mint például

a jól ismert boróka,

melynek magja fűszer és a

fenyőfélék rokona...?     

Vagy valami állatféle,

mint a róka s a fóka?

Netán étel, mint sztrapacska,

puliszka, vagy lepcsánka?

Ne találgassunk tovább, hisz

megmondom, hogy micsoda:

olyan szőlőknek az íze,

mint amilyen a noha.

Otelló s az Izabella

szőlő íze is ilyen.

Azért írom, hogy ez a szó

mától ismertebb legyen.

Bevallom, labruskát eddig

nem láttam s nem hallottam.

Vadszőlőt jelentett egykor,

régesrég a latinban.

Igaz, hogy idegen, ámde

eddig nincs rá más szavunk.

S az idegen muskotállyal

is milyen jól megvagyunk...

Zollikerberg, 2026 X. 8.

Egy kis politika

Lehet, a Tiszának néha

zavaros a leve;

ámde most bepiszkolódik

e szép folyó neve…!

Zollikerberg, 2026 X. 13.

Sok találmány a véletlen műve (Talán a papírusz-papír is az volt)

Élt valahol messze-messze

egy ügyes kis népecske.

A hazája ott volt, ahol

a telünkkor él fecske.

Pontosan hol volt ez ország,

azt én sajnos nem tudom,

de egy biztos, nagyon messze

volt onnan Óegyiptom.

Ezért aztán e szegény nép

sosem kapta meg a hírt,

hogy máshol már föltalálták

papíruszból a papírt.

Tehát a homokba írtak,

ami rövid életű,

avagy kőbe véstek és úgy

kínlódás minden betű.

Papírusz arra nem termett,

így hát náluk oly papírt

– bár eszük volt – föltalálni,

ezokból senki se bírt.

(Még mielőtt megkérdenéd,

agyagtáblákhoz anyag

sem volt náluk, csak termőföld

és homok, de nem agyag...)

Ezért volt az írás ügye

megoldatlan probléma,

s aki nem tud mire írni,

az az írásban „néma”!

Aki sosem látott papírt,

ámde mégis gyakran ír,

hiányérzete oly kínzó:

papírszerűségért sír...

E kultúr-nyomorúságnak

tán a kellős közepén,

tojás tört el egy konyhában

az asztal felületén.

Fokhagyma héjak hevertek

szanaszerte éppen ott,

amit a tojásfehérje

„papírlappá” alkotott.

Ím, az okos háziasszony

szemétbe semmit se hányt,

rohant bejelenteni e

földrengető találmányt!

Fokhagymahéj-papír lett ez,

és a tortán még a hab,

hogy a papírusz-papírnál

fehérebb és tartósabb!

Így hát ez a kis nép eztán

sok tojássárgáját falt,

és ma is e „papírra” ír,

ha azóta ki nem halt...

Zollikerberg, 2026 X. 16.

AI               

Mielőtt é-áj-nak mondod

tartásodra legyen gondod:

magad azzal megalázod,

a nyelvedet megtagadod,

vagy egyenest elárulod,

s nyelvromlás szekerét tolod!

És nem halkan mondva légyen:

nem is érzed már, hogy szégyen

minden egyes idegen szó,

ami magyarul mondható?!

Az angol meg nyelvet csűrhet:

„rosszul” ejt ki „jó” betűket...!

MÉ               

Amikor AI-nek írod,

fölbecsülni már nem bírod

önmegalázásod fokát,

nyelvrontásod bűzlő szagát!

Mert hát arról szól ez ének,

éppúgy mondhatnád MÉ-nek,

bár megerőltetvén – lehet –

Természetes Értelmedet...!

Tőled függ az, amit mondasz!

Idegennel nyelvet rontasz!

Egységes szókincset bontasz!

„Jóbor-tóba” vizet hordasz!

Számtalanszor ismételem:

csak Mesterséges Értelem

lehet ez az új fogalom

s a Műészt is elfogadom.

Ennek folytán rövidítve,

ha betűszó lesz belőle,

szókincsbe MÉ-ként térhet.

Az AI-re nincsen érved!!!

Inteligencia pedig,

a magyarban nem létezik!

Az idegen, ily esetben

– hidd el –, elviselhetetlen!

(Ezt utólag megsúghatom,

még a németben is – bizony –

annyi becsület van: AI-t

KI-nek írja s nem tágít!)

Künstliche Intelligenz az

Artificial Intelligence helyett

Zollikerberg, 2026 X. 18.

„És nemzetközi-vé-é-é-é lesz ...

... holnapra a világ.” – Na ne!

Ezt kényszerből énekeltük.

Nem volt mindenki oly hülye!

Noha csodás, új kormányunk

ezen ügyködik serényen...

                   *

„Nyelv-nemzetköziesítés”

is hazaárulás – szégyen!

Úgy hiszed, az idegen szók,

ha azokat szádra veszed,

és szorgalmasan használod,

„nemzetközi” nyelvhez vezet?

Minden egyes leírt AI

és minden kimondott é-áj,

ösztökél, hogy nagy léptekkel

a zagyva nyelv felé sétálj!

Valóságos nemzetközi

nyelv ebből ki nem alakul,

ám egyszercsak nem érted a

magyart, ha nem tudsz angolul!

Óva intek mindenkit, ne

higgye, hogy ez túlzás, hiszen

jó példa a német nyelv, mely

ma már sajnos majdnem ilyen!!!

(Az iden szó átvétel

minden nyelvben buta nézet.

„Nemzetközi” nem, – de majd lesz:

zagyva magyar ... Zagyva német ...)

Zollikerberg, 2026 X. 19.