Szú a fában perceg, Németország merceg... Gyimóthy Gábor nyelvi játéka a kancellárral és a finn-zsugorral

Szú a fában perceg,
Németország merceg...

„Ígérgessél sokminden jót.

választáson csak úgy nyerc”,

mondogathatta magában

a derék kis Frici Merc.

A média terjesztette:

„Amit ígér, az nem serc!”

És az emberek elhitték,

tán mert nagy bennük a herc,

vagy, merc olyan maflák?

(Erre gondolni sem merc...).

Ez lett aztán Németország

nagy fájdalma, azaz smerc...

S merc a politikus olyan,

hogy csak ígér és ígér,

aztán lassan nem tartja be...

Ha már trónon ül? – Miér’?

Ám eddig olyan még nem volt,

ki ígérget nagy garral,

s az ellenkezőjét teszi,

de nem lassan: azonnal!

Ezért aztán Németország

megsínyli azt, hogy merceg...

Mire vár? Hogy fehér lovon

jön majd talán egy herceg...?

Németország, ne soká várj,

melegen ajánlom, merc

a polgárháborúdig már

nem múlik el túl sok perc...

                 *

Sok hazaáruló van ám,

de az ember elképed,

hogyha maga a kancellár

árul hazát és népet!!

Zollikerberg, 2025 XII. 20.

 Rövid származástan

Magyarrá lett lassan-lassan

az egykori szkíta,

s átvette a szittya nevet,

magát még úgy hí’ta.

Még mint szittya űzött szarvast

Hunor is és Magor...               

Ám szittyátlanítottak

és jött a finn-zsugor..

Szüleitől mindenki csak

– évezredek óta – 

azt hallotta, hogy ő szittya,

s erről szólt a nóta!

Mit gondolsz, hogy egyszerre csak 

lehet mesét hozni,

amelytől majd örömödben

fogsz finn-ugrándozni?! 

Nincs bajom a finnekkel,

de minden arra mutat:

ha rokonok, akkor ők is

szittyák, mint a huzat...! 

Viszont, hogyha nem rokonok 

– se népük, se nyelvük – 

akkor ezt az elméletet

mi még miért nyeljük??

Zollikerberg, 2025 XII. 20.