TÖRETÉS (Deli Mihály verse)

Nem fogunk beérni a kórházba

Már csak egy test maradt, s ez nem te vagy

Persze úgy ölellek, mintha élnél

de ilyenkor már csak magával van

elfoglalva az ember / falból úgy

tesz, ahogy a morál tapossa a

jog törvényeit / és fordítva is

Szeretet, kegyelet és fájdalom

leplei alatt/fölött töretünk

Saját halálunkat éljük így túl

Mese volt az egész / írjuk tovább

A bibliotéka kitár/bezár

Kiszökünk egy kurta versbe (íme!)

Nem szép, de nincs miért finnyáskodnunk

A drága hullát idegen kezek

magukhoz veszik, téged ellöknek

S kuporoghatsz a végén, valami

léleknek nevezett vigasztaló

sorral: kettőtök hű magányával

A kép forrása: itt.