Unokák áldozata és bosszúja? 100 év múltán sem lehet megismerni a szibériai rejtélyt? (Fuksz Sándor jegyzete)
Tizenhat éves korában indult el Ázsiába Barátosi Lénárt Lajos 1909-ben, hogy igazságot szolgáltasson nagyapjának, miszerint Petőfi Sándort elhurcolták a cári csapatok a szabadságharc leverése után.
Sikerrel járt: megtalálta a költő sírját a Bajkál-tó közelében, még találkozott ott élő magyar honvédek leszármazottaival, akiktől Petőfi Sándor magyarul írott verseit is haza hozta, ezeket aztán „gondos kezek” itthon ‒ egy kivételével ‒ eltüntették… Szibériai kalandját egy részletes naplóban hagyta ránk, amelyet a Magyarok Világszövetsége jóvoltából ismerhetett meg a világ, de ennek a nagybecsű hagyatéknak a teljes megismerését most egy újkori unoka próbálja megakadályozni.
Barátosi Lénárt Lajos Németországban élő fogadott unokájának a tudomására jutott, hogy megjelent könyv alakban a napló teljes leirata és másolata.
Szóvá tette, hogy az engedélye nélkül miért jelentettük meg a naplót, amelynek – áttételeken keresztül – ma ő az örököse.
Tájékoztattam, hogy a könyv nincs kereskedelmi forgalomban.
Amikor azonban Varga Domokos György a karácsonyi könyvajánlásai között Barátos L. Lajos naplóját is a Szilaj Csikó olvasóinak figyelmébe ajánlotta, a fogadott unoka ismét azonnal jelentkezett. Különös, hogy egy Németországban élő zenész ilyen lelkes olvasója ennek a kis honi „alternatív” újságnak, de úgy látszik, vannak még csodák… vagy esetleg működnek azok a háttérhatalmi hálózatok, amelyeken gyorsan jönnek-mennek a hírek.
A Szilaj Csikó főszerkesztőjének javaslatára ezért felhívom a tisztelt Olvasók figyelmét, hogy amíg az örökös végre jobb belátásra nem térül, s meg nem érti, hogy a magyar nemzet e fontos kincsét, Petőfi szibériai életének bizonyítékát nincs erkölcsi joga a nyilvánosság elől elzárni, addig ne próbálják megrendelni tőlem az amúgy is csak nagyon korlátozott példányszámban megjelentetett kiadványt. Note bene: felajánlottam az örökösnek, hogy szívesen átadom neki a maradék példányokat a saját terjesztésére, hiszen mi nem a haszonért hajtunk, de nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel.
Most itt állunk…
Hány útvesztő áll még a Petőfi-rejtély megoldásának az útjába? Hány sárkány fejét kell levágnia a mesebeli János Vitéznek, hogy bejusson Tündérországba?
Kapcsolódó cikkünk:
A szerző arcképének forrása: „ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva…”
Megtudható-e eme fogadott unoka neve? Vagy a személyiségi jog védelmét kívánja élvezni?