Varga Domokos György: Válasz Kondor Katalin levelére, kollégáihoz intézett felhívására
Előzmény:
Kedves Kondor Katalin!
A minap olvastam egy nagyon találó észrevételt, méghozzá Paul Craig Robertstől. Nemsokára magyarul (a Szilaj Csikón) is megjelenik az a cikke, amelynek igen beszédes címe: „Amerika elpusztult az én életemben”. Ebben kifejti, hogy „nem lehet tenni valamit olyasmi ellen, amit nem ismernek fel vagy nem tudnak elismerni”.
Nos, úgy látom, hogy a rideg valóságnak ez a fájdalmas összefüggése nehezíti meg annyira Budaházy és társai tetteinek valós értékelését, s legigazabb hazafiainknak kiszabadítását. Nem a róluk szóló s védelmükben felmutatott információkból és véleményekből van kevés, hanem a sablonos megítélésekből és gondolatokból van túl sok.
Paul Craig Roberts így folytatja eszmefuttatását:
„Habár remélni lehet, hogy az információ ráébreszti a valóságra az embereket, csakhogy előbb képesnek kell lenniük az információ befogadására, és ezt nem tehetik meg, ha hiszékeny hazafiságuk miatt hátat fordítanak »az Amerika tisztaságát ért alaptalan támadásoknak«.”
Magyarán szólva: az a fajta kritikátlan hiszékenység, amelyet a mi kétharmadunk is mutat az Orbán Viktor vezette, nemzeti-keresztény alapvetésű hatalom iránt, nem engedi meg – pontosabban szólva: nagyon megnehezíti – a tisztánlátást.
Hiszen ha lehámozunk minden lényegtelent a történésekről, akkor tisztán áll előttünk az alábbiak kétségbevonhatatlan igazsága:
Az őszödi beszéd feketén-fehéren bebizonyította, hogy tudatosan átverték a választókat; aki ilyen tudatosan, módszeresen hazudik, ekkora megtévesztéssel és csalással nyer választást, az nem tekinthető demokratának, annak az eljárása nem tekinthető demokratikusnak, az a magatartásával ellehetetlenítette a demokratikus rend működését, törvényen kívüli állapotot, önkényuralmat hozott létre. MÁRPEDIG AKI EZ ELLEN FELLÉP, TILTAKOZIK, FIGYELMEZTETŐ AKCIÓKAT KÖVET EL, AZ NEMHOGY BÁRMIFÉLE BÜNTETÉST ÉRDEMELNE A DEMOKRATIKUSSÁ VISSZAÁLLÍTOTT RENDSZERTŐL, HANEM ÉPPEN OLYAN ELISMERÉS ÉS KITÜNTETÉS ILLETI MEG, MINT AZ EGYKORI PESTI SRÁCOKAT!
A 2006-os őszi rendőrterror utasítói és levezénylői éppen úgy a védtelen, békés, fegyvertelen tüntetőkre támadtak rá, mint 1956 sortüzeinek utasítói, levezénylői. Éppen olyan megítélés alá kell is esniük, mint azoknak. Ugyanez igaz azokra a rendőrökre, ügyészekre, bírákra, akik a törvénytelen eljárásaikkal, vádjaikkal, ítéleteikkel az áldozatokat sújtották, és nem az igazi bűnelkövetők felelősségre vonását igyekeztek elősegíteni. 2006-BAN ÉS EZT KÖVETŐEN MEGISMÉTLŐDÖTT 1956 ÉS KÖVETKEZMÉNYEI. NEM A FŐBENJÁRÓ BŰNÖSÖK, HANEM AZ IGAZ HAZAFIAK KERÜLTEK VÁD ALÁ, ELÍTÉLÉSRE, BÖRTÖNBÜNTETÉSRE.
Elvi tévedés tehát azzal foglalatoskodni, hogy a Magyarok Nyilai valóban elkövették-e azoknak a figyelmeztető cselekményeknek akár csak egy töredékét is, amelyekkel vádolják őket; ez teljesen eltörpül amellett a lényegi kérdés mellett, hogy nevezhető-e demokratikusnak, demokráciának az a terror, amelyet Gyurcsányék elkövettek; mert ha nem, akkor ez önmagában eldönti, hogy Budaházy és társai azonnali felmentést, de legalábbis kegyelmet érdemelnek.
Nem szeretnék most abba belemenni, hogy Orbán Viktor, ill. a Fidesz-KDNP pártszövetség kormánya milyen reálpolitikai megfontolásokból húzza-halasztja az iménti felismerések – információk – befogadását, és az ennek megfelelő döntések meghozatalát. Az azonban egészen bizonyos, hogy a kétharmadjukat nem köti semmiféle reálpolitikai megfontolás, tehát ebben a kérdésben bátran felhagyhatnának a hazafias hiszékenységgel – mármint azzal, hogy „ha Orbánéknak így jó, akkor biztos így van jól”. NEM! A LEGKEVÉSBÉ SEM! ORBÁNÉK AKKOR TUDNAK MÁSKÉPP CSELEKEDNI – AKKOR TUDJÁK A MÓDSZERESEN „TERRORISTÁNAK” MEGBÉLYEGZETTEKET NYUGODTAN KIENGEDNI –, HA A KÉTHARMADJUK ÉSZHEZ TÉR: HA BELÁTJA, BEFOGADJA AZ IMÉNTI FELISMERÉSEKET, ÉS KÖVETELI – NEM A „TERRORISTÁK”, HANEM – A SZABADSÁGHARCOSOK SZABADON ENGEDÉSÉT, IGAZ HAZAFIAINK, PESTI SRÁCAINK ÉS LÁNYAINK KEGYELMI KÉRVÉNYEINEK KEDVEZŐ ELBÍRÁLÁSÁT.
Tehát az, hogy ők és családjaik még mindig nap mint nap bűnhődhetnek és szenvedhetnek hajdani bátor, hazafias tiltakozásuk, ellenállásuk miatt, nem annyira a reálpolitikára hajló hatalom felelőssége, mint inkább a kétharmadjuké. A lelkes hiszékenységé és lelkiismeretlen butaságé, amely jól elvan azzal a kényelmes tévhittel, hogy a népuralomhoz nem szükséges népakarat, elegendő négyévenként szabadon ikszelni, s a többit a megválasztottakra lehet és kell bízni...
Hogy hova vezet ez a felfogás?
Vérbő terroristák kiáltanak terroristát.
Legnagyobb hazafink senyved rács mögött.
Amerika már belepusztult a kificamodott gondolkodásba.
Nem lenne jó hasonló sorsra jutni...
