Vers a dűlmirigyért, a cinkéért és az áriáért ‒ Gyimóthy Gábortól

Vers egy szó becsületéért

A prosztata azért irigy

– noha magyarul dülmirigy –,

míg pajzsmirigy, hasnyálmirigy

a magyar nevükön futnak,

csak görögül emlegetik

s szép nevéről nem is tudnak!

Ha hallod a prosztata szót

– ne zavarjon beszéd heve –,

javítsd ki a szóhasználót,

mondván, dülmirigy a neve.

Hiszen szinte megfogható,

tehát nem olyan „orvosi”,

hogy a nevét kizárólag (!)

görögül kéne mondani!

Váljék hát a dülmirigy szó

általános fogalommá!

Orvosi szók használata

– a köznyelvben – váljon lommá...

Zollikerberg, 2025 X. 6.

Széncinke (és jégmadár)

Sok madárnak tollazata

helyenként „sötétfekete”,

ezért zavar engem nagyon

a széncinkénknek a neve.

Nincs szénvarjú, nincs szénholló

és vajon szénrigó van-e?

Pedig tollszínükhöz a név

szerintem nagyon illene.

Ezzel szemben van széncinke!

Vajon miért? – Hol rejt szenet?

Hiszen rajta alig akad

itt-ott fekete felület.

Megsúgom én, e kis versnek

leszűrve az lesz a leve,

hogy a szegény széncinkénknek

németből ered a neve.

Ott Kohlmeise, és úgy tűnik

– ez ám a jópofa benne –

minthogyha e kedves madár

tán „káposzta-cinke” lenne...!

De nem így van, Kohle-Meise

volt e madár neve hajdan,

ám a nyelvi pontossággal

a német nyelvben is baj van.

Mint ahogy az Eisenvogel-

nak is elkopott az en-je,

idők folytán a Kohle-nak

elfelejtődött az e-je.

(Így született az Eisvogel

és így lett nálunk jégmadár!

Hogy a jéghez semmi köze,

azzal ki törődik ma már...?)

Mert a magyar szóátvétel

megőrizte még a szenet,

lehetne a németeknek

figyelmeztető üzenet:

Látjátok, a Kohl e-nélkül

káposztát jelent, ugyebár?

A bájos, kis Kohlmeisétek

kicsit sem káposzta-madár!

S mert néhány fekete tolltól

a mi cinkénk nem lett szenes,

rosszallásom e név fölött

– elárulom – elég heves.

Hisz a széncinkénken inkább

a sárga a jellegzetes,

szerintem a kéncinke név

lenne magyarul a helyes.

Megjegyzés:

Kohl = káposzta, Kohle = szén,

Eisen = vas, Eis = jég

Zollikerberg, 2025 X. 6.

Operaáriák  

Imádom az operákat

és az operetteket

(már a Traviáta nyitány

könnyeztet nálam szemet...).

Csakhogy sajnos félreértés

harapódzott el nagyon:

és a fő súly kikötött a

magas női hangokon.

Mentség, hogy tán kétszáz éve

haladunk már e mezőn,

hogy az operaária

nem hangzik el érthetőn?!

A jó szöveg s a jó dallam

együtt kettős élvezet!

Mi jó abban, hogy szöveget

megérteni nem lehet?

Csak mert az énekes díva

rém magas hangon visít,

és ezzel varázsos hangot

(s jó kiképzést) bizonyít?

Így dalolva nemhogy hosszú,

összefüggő szöveget,

megérteni sajnos néha

egy büdös szót sem lehet!

Féfihangon is elhangzó,

csodálatos áriák,

ha érthetőbbek lennének,

imádná a világ!

Egy-egy áriánál néha

hosszú percek múlnak el

s azt sem értem, az énekes,

milyen nyelven énekel!

Pedig sandán úgy hiszem, hogy 

nem azért van a szöveg,

hogy a néző csak utána,

olvasgatva értse meg...

Koleratúr futamoknál

a szép hangot élvezem.

Dalszövegeknél jó lenne

az érthető értelem!

(Jaj, ne higgyük, hogy a korom

a nem-megértés oka,

a mesés, szép áriákat

nem értettem meg soha...!)

Zollikerberg, 2025 IX. 27.