Virág a roncstársadalomra – Benke László válogatott versei (3)

Sorozatunk az  április 24-i könyvbemutatón, a budapesti Galéria Klubban elhangzott verseket tartalmazza. A verseket előadta Benke László és Szöllősy Dávid. Házigazda volt  és a beszélgetést vezette Földesdy Gabriella kritikus, színháztörténész. A kiváló tördelés és a szép borító Benke Attila munkája. A Hét Krajcár kiadványa.

Ezredvégi játékok (Kérdések)

Ha már elénekelte Himnuszát és Szózatát a nép,

ha már a meggyilkoltak hosszú névsorát

felolvasta két színész és a kizökkent időt

újra helyre tolta az alacsony tömeg:

kié a mi nehéz szívünk, Uram,

s ki emeli fel?

Földben, vagy ravatalon

a mártír és a gyilkosa mit ér vajon?

Mit ér ez a gyönyörű ország annak,

aki valahol egy szép nagy szeméthalom

alján vagy tetején végre szabadon

kikaparhatja a saját csontját?

Te drága rabló és kirabolt Magyarország!

Mit ér az újra elosztott hatalom

és szabadság annak,

akinek jut majd belőle egy-egy Uram segélj?!

Te Isten és áru kiválasztottja a dölyfös kirakat előtt!

Mit ér a tükrös ablak?

Hol van a pénzed,

milyen kamatra fektetted

bankba leértékelt öklöd?

Poznan, Budapest, Prága, Gdansk!

Azért döntögettél falakat,

hogy a pénz láthatatlan függönyén

fáradt légyként fennakadj?

Berlin is megér egy misét?

Mit ér a kérdés, a remény, az erény,

a hűség, az őrség, a fogság!

Bontva és kötve a szögesdrót szálját és csokorját

mennyiért adják?

Mit ér az út és mit ér az utazás,

mit ér a szívemen átrobogó táj,

ez a darabka hazai föld,

a nemzetközi piacon

mit ér egy magyar

vagy egy román forradalom?

Uram, ha megint csak nyúzzák

mit ér a felséges nép?

Mit ér a kezdet és mit ér a vég?

Mit ér az undor és mit ér a fájdalom?

Mit ér a jóság és mit ér a harag?

Mire való volt annyi áldozat?

Mit ér az utca és mit ér a tér?

Mit ér a kövekre kiontott vér?

(Ima)

 Arcod már félig sötétben volt,

 félig meg fényben még, Uram,

mikor a béke öldöklő angyala

közénk véresen lezuhant.

Értesd meg szánalmas fejemmel

pondrók és csillagok hatalmas ura,

mit ér bennünk az alvó Isten,

mit ér a célpont és a melankólia,

mit ér Lettország vagy Mezopotámia,

rohamosztag előtt mit ér az ima,

mit ér az ember földje

és a dübörgő halál monopóliuma?

(Kiáltás)

Ha már a kiáltásom is széthasadt

csendre és hörgésre a színed előtt,Uram,

ha már az alvilági felvilág

minden tűzcsóvája és bombája lezuhant

erre az ezredvégi játszótérre,

ha már a süket és gyilkos üzletfelek

megbékélt homokban szívhatják

utolsó szivarjukat,

ha már a sivatagi szellő is elpihent

és nem moccan a por sem,

nejlonzsákkal jöhet értünk a tervezett halál.