Vukics Ferenc: Egy átfogó szárazföldi háborúra készül Európa, az USA és Oroszország

Korábban már írtunk arról, hogy ukrán tábornokok a szomszédos országokban történő rendrakásról nyilatkoznak, az amerikai, a lengyel és brit katonai vezetők pedig folyamatosan a NATO Oroszország és Kína elleni háborújáról. Az utóbbi időszak történései arra utalnak, hogy a katonai vezetők megnyilatkozásai mögött átgondolt tervek állnak. Gazdasági visszaesés ide vagy oda, mindenki eszeveszetten fegyverkezik, ami azt jelenti hogy kevesebből még kevesebb jut a lakosság jólétét finanszírozni hivatott korábbi programokra.

Jelena Karajeva véleménycikkében a következőket írja:

„Az Európai Unió két alapító tagja, Németország és Franciaország megváltoztatta a viták regiszterét, és most már nem geopolitikai hipotézis Berlin és Párizs számára az Oroszországgal való közvetlen katonai összecsapás, hanem geopolitikai valóság. A védelmi költségvetésre vonatkozó adatokból világossá vált, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a Bundeswehrt a kontinens legerősebb hadseregévé kívánja tenni. Berlin legalább százmilliárd eurót fog költeni fegyveres erőinek újbóli felszerelésére. Igen, energiaválság, infláció, három pulóver és öt pár zokni viselése, hogy otthon melegen tartsuk magunkat, a szövetségi kormány pedig egy abszolút csillagászati összegről szóló csekket ír alá a katonai fejlesztésekre. A francia katonai költségvetés 44 milliárd euró körül van. Természetesen ez nem hasonlítható a német kiadásokhoz, de a retorika is számít: »A hadsereg növeli a morált, felkészül a háborúra.« Ezt a mondatot a Le Figaro a címlapra tette. Az a világ, amelyet néhány évvel ezelőtt még partnerként fogadtunk el, és amellyel együtt éreztünk, amikor radikális iszlamisták lövöldöztek a városaik utcáin, az a világ, amelynek nagykövetségein mi, oroszok, gyászvirágokat vittünk, és gyertyákat gyújtottunk az ártatlanok emlékére, most arra készül, nem is szégyenlősen, hogy megöljön minket” – vonta le a végkövetkeztetést az orosz publicista.

John J. Mearsheimer amerikai politológus a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában kifejtette, hogy az ő véleménye szerint Putyin megelőző háborút indított Ukrajnában, hogy megakadályozza Ukrajna NATO-tagságát, vagyis hogy a Nyugat bázisul használja Ukrajnát Oroszországgal szemben. „Ez egyben azt is jelenti, hogy Putyinnak soha nem állt szándékában Ukrajna elfoglalása, amire a katonai képesség sem áll Oroszország rendelkezésére.” Az amerikai politológus szerint az Egyesült Államok azzal, hogy felfegyverezte Ukrajnát, Ukrajna de facto NATO-taggá vált. Mearsheimer hangsúlyozta, hogy egy esetleges orosz vereség, vagy egy orosz győzelem esetén is egyaránt a nukleáris háború veszélye fenyeget.

William J. Astore, az amerikai légierő nyugalmazott alezredese (USAF), aki hosszú időn keresztül az amerikai katonai felsőoktatásban tanított, úgy véli, hogy

a félidős amerikai választásokkal ismét a hadiipari komplexum győzött.

Olekszij Honcsarenko ukrán parlamenti képviselő nem volt bizonytalan a választások eredményével kapcsolatban, és még a hivatalos végeredmények megszületése előtt jelezte, hogy teljes egészében meg van elégedve az amerikai félidei választás eredményével. Az Európai Szolidaritás Párt parlamenti frakciójának tagja szerint nem egyszerűen jó, hanem egyenesen kitűnő eredményt hozott a félidei választás az USA-ban:

„Ukrajna támogatásának ellenzői közül ugyanis kevesen kerültek be a szenátusba és a Képviselőházba. Viszont Ukrajna nagy barátai valamennyien ott vannak és továbbra is kiállnak majd Ukrajna mellett" – örvendezik a politikus.

Honcsarenko a hadiipari lobbi mögött felsorakozott szenátorokat és képviselőket számolta, nem pedig a párthovatartozást.

A német militarizmusról sokat értekező William J. Astore cikke szerint a 2022-es választásoknak valóban egyértelmű győztese volt.

„Amikor mindkét politikai párt katonapártinak adja ki magát, amikor mindkettő háborúpárti, amikor mindkettő a rekordmagas Pentagon-kiadások elősegítője, amikor mindkettő úgy viselkedik, mintha elkerülhetetlen lenne egy új hidegháború Kínával és Oroszországgal, számítanak egyáltalán a választási eredmények? Nem számít, melyik párt állítja magáról, hogy győzelmet aratott a választásokon, amikor az igazi győztes a katonai-ipari-kongresszusi komplexum marad. Joe Biden szavaival élve, a 2022-es választások semmit sem változtattak a kolosszális katonai kiadások, a szüntelen háborúk és az ezekre való felkészülés, valamint az imperializmus megállás nélküli terjedése tekintetében. Nincs új elképzelés a Pentagon kiadásainak csökkentéséről, a kevesebb háborúról és fegyverexportról, valamint egy kisebb, kevésbé uralkodó birodalmi küldetésről. Ahogy Dwight D. Eisenhower tábornok és elnök 1961-ben figyelmeztetett bennünket, a katonai-ipari-kongresszusi komplexum a helytelen módon gyakorolt hatalom katasztrofális növekedését jelenti, amely mélységesen antidemokratikus. Egyszerűen évtizedeken keresztül nem vettük figyelembe a figyelmeztetését. Az eredmény az egyik szükségtelen és katasztrofális háború megvívása a másik után, miközben a demokrácia Amerikában elsorvadt. A vietnami háború – katasztrófa. Az iraki háború – katasztrófa. Az afgán háború – katasztrófa. A terrorizmus elleni háború – katasztrófa. Még az Amerika által állítólagosan megnyert háborút, a Szovjetunió elleni hidegháborút is újra akarják vívni.

Gondolom, újra kell vívnunk a harminc évvel ezelőtt 'megnyert' hidegháborút, hogy azt is elveszíthessük.

Mivel a demokraták a vártnál valamivel jobban teljesítenek a választásokon, a háborús üzletnek tovább kell gyarapodnia Washingtonban. A legtöbb politikai kommentátor el sem gondolkodik ezen. Úgy tűnik, kevesen emlékeznek az egykori elnök figyelmeztetésére, miszerint a hatalmas méretű katonai intézményrendszer ellentétes a demokrácia természetével. Ebben a választási ciklusban semmit sem hallottam a békéről. Semmit sem hallottam a demokrácia megerősítéséről és megőrzéséről azáltal, hogy csökkentjük katonai és birodalmi jelenlétünket világszerte. Sem a demokratáktól, sem a republikánusoktól.”

Medea Benjamin, a CODEPINK for Peace társalapítója, Nicolas J. S. Davies független újságíró, a CODEPINK kutatója a „Congressional Amendment Opens Floodgates for War Profiteers and a Major Ground War on Russia” c. cikkükben arról értekeznek, hogy

egy új kongresszusi módosítás megnyitja a politikai teret a háborús nyerészkedők előtt és egyben lehetővé teszi, hogy lerakják egy Oroszország elleni nagy szárazföldi háború alapjait.

„Ha a Szenátus Fegyveres Erők Bizottságának befolyásos vezetői, Jack Reed (D) és Jim Inhofe (R) szenátorok a korábban jelzett szándékaik szerint járnak el, akkor a Kongresszus hamarosan a háborús szükséghelyzeti hatáskörre hivatkozva elrendeli, hogy a Pentagon még nagyobb fegyverkészleteket halmozzon fel. A módosítás célja állítólag az, hogy megkönnyítse az Egyesült Államok által Ukrajnába küldött fegyverek pótlását, de ha megnézzük a módosításban szereplő kívánságlistát, akkor láthatjuk, hogy itt teljesen másról van szó.

Reed és Inhofe elképzelése szerint háborús módosításukat a 2023. évi nemzetvédelmi előirányzatról szóló törvénybe (NDAA) illesztenék be be, amelyet még az év vége előtt, a 'lame duck' ülésszak során fogadnak el. (Az Egyesült Államokban a kongresszus „béna/sánta kacsa” ülésszakára mindig akkor kerül sor, amikor a kongresszus az utódjának megválasztása után, de az utód hivatali idejének kezdete előtt ülésezik.) A módosítás október közepén átment a Fegyveres Szolgálatok Bizottságán, és ha törvényerőre emelkedik, a védelmi minisztérium több évre szóló szerződéseket köthet, és a kötelező versenyeztetési szabályt kikerülő szerződéseket köthet a fegyvergyártókkal az Ukrajnával összefüggésbe hozható fegyverekre.

Ha a Reed/Inhofe-féle módosítás valóban a Pentagon készleteinek feltöltését célozza, akkor a kívánságlistán szereplő mennyiségek miért is haladják meg jóval az Ukrajnába küldött mennyiségeket?”

Végezzük el az összehasonlítást:

Az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai segélyek jelenlegi sztárja a Lockheed Martin HIMARS rakétarendszere. Ez ugyanaz a fegyver, amely az amerikai tengerészgyalogságnak 2017-ben segített lerombolni Moszul, Irak második legnagyobb városának nagy részét. Az USA eddig csak 38 HIMARS-rendszert küldött Ukrajnának, de Reed és Inhofe szenátorok 700 darab, 100 000 rakétát tartalmazó rendszer 'utánrendelését' tervezik, ami akár 4 milliárd dollárba is kerülhet.

Egy másik, Ukrajnának biztosított tüzérségi fegyver az M777-es 155 mm-es páncéltörő löveg. Az Ukrajnának küldött 142 M777-es 'pótlására' a szenátorok 1000 darabot terveznek megrendelni a BAE Systems-től, amelynek becsült költsége 3,7 milliárd dollár.

A HIMARS indítóállások képesek a Lockheed Martin nagy hatótávolságú (akár 190 mérföld) MGM-140 ATACMS rakétáinak kilövésére is, amelyeket az USA még nem küldött Ukrajnába. Valójában az USA csak 560 darabot lőtt ki belőlük, többnyire Irak ellen 2003-ban. A még nagyobb hatótávolságú 'Precíziós csapásmérő rakéta', amelyet korábban a Trump által felmondott INF-szerződés tiltott, 2023-ban kezdi majd felváltani az ATACMS-t. A Reed-Inhofe módosítás mégis 6000 ATACMS-t vásárolna, tízszer többet, mint amennyit az USA valaha is használt, 600 millió dollár becsült költséggel.

Reed és Inhofe 20 000 Stinger légvédelmi rakétát tervez vásárolni a Raytheontól. A kongresszus azonban már elköltött 340 millió dollárt 2800 Stingerre, az Ukrajnába küldött 1400 helyettesítésére. Reed és Inhofe módosító indítványa 14-szeresen 'tölti újra' a Pentagon készleteit, ami közel 2,4 milliárd dollárba kerülhet.

Az Egyesült Államok eddig csak két Harpoon hajóelhárító rakétarendszert szállított Ukrajnának – ez már igazán a provokatív eszkaláció irányába tett lépés volt –, de a módosítás 1000 Boeing Harpoon rakétát (kb. 1,4 milliárd dollárért) és 800 újabb Kongsberg Naval Strike Missiles (kb. 1,8 milliárd dollárért), a Pentagon által a Harpoon helyettesítésére szánt rakétát tartalmaz. A fegyverlistát áttekintve Mark Cancian katonai elemző és nyugalmazott tengerészgyalogos ezredes megjegyezte:

'Ez nem helyettesíti azt, amit mi adtunk [Ukrajnának]. Hanem készleteket építünk egy jövőbeli nagy szárazföldi háborúhoz [Oroszországgal]. Ez nem az a lista, amelyet Kína esetében használnánk. Kína számára egészen más listánk lenne'.

Biden elnök azt mondja, hogy nem fog amerikai csapatokat küldeni Oroszország ellen, mert az a harmadik világháborút jelentené. De minél tovább tart a háború és minél jobban eszkalálódik, annál világosabbá válik, hogy az amerikai erők közvetlenül részt vesznek a háború számos aspektusában: segítenek az ukrajnai műveletek megtervezésében; műholdas hírszerzést biztosítanak; kiberháborút folytatnak; és titokban harcolnak Ukrajnán belül a különleges műveleti erők és CIA félkatonai alakulatok bevonásával. Most Oroszország azzal vádolja a brit különleges műveleti erőket, hogy közvetlen szerepet játszottak a Szevasztopol elleni tengeri dróntámadásban és az Északi Áramlat gázvezetékek megsemmisítésében.

Mivel az USA háborúban való részvételének szintje Biden megszegett ígéretei ellenére egyre magasabb, a Pentagon bizonyára készenléti terveket készített egy teljes körű háborúra az Egyesült Államok és Oroszország között. Ha ezeket a terveket valaha is végrehajtják, és ha nem váltanak ki azonnali világvégét jelentő nukleáris háborút, akkor

hatalmas mennyiségű különleges fegyverre lesz szükség, és ez a Reed-Inhofe-készletek célja.

A módosítás ugyanakkor, úgy tűnik, hogy a fegyvergyártók panaszaira reagál, miszerint a Pentagon 'túl lassan halad' az Ukrajnára szánt hatalmas összegek elköltésében. Miközben több mint 20 milliárd dollárt különítettek el fegyverekre, az Ukrajnának szánt fegyverek tényleges megvásárlására és az eddig oda küldöttek pótlására kötött szerződések november elejéig eddig mindössze 2,7 milliárd dollárt tettek ki.

A várt fegyvereladási bónusz tehát még nem valósult meg, és a fegyvergyártók elkezdtek türelmetlenkedni. Mivel a világ többi része egyre inkább diplomáciai tárgyalásokat követel, ha a kongresszus nem mozdul, a háborúnak vége lehet, mielőtt a fegyvergyártók várva várt főnyereménye valaha is megérkezne.

Mark Cancian a DefenseNews-nak kifejtette: 'Az ipar részéről azt hallottuk, amikor erről a kérdésről beszéltünk velük, hogy keresleti jelzést szeretnének látni'.

Amikor a Reed-Inhofe módosítás október közepén átment a bizottságon, ez egyértelműen az a "keresleti jelzés" volt, amelyre a halál kereskedői vártak. A Lockheed Martin, a Northrop Grumman és a General Dynamics részvényeinek árfolyama felszállt, mint a légvédelmi rakéták Kijev körül, és a hónap végére minden idők legmagasabb szintjére emelkedtek.

Julia Gledhill, a Project on Government Oversight elemzője elítélte a módosításban szereplő háborús vészhelyzeti rendelkezéseket, mondván, hogy 'tovább rontja a hadsereggel szembeni vállalati árdrágítás megakadályozására szolgáló, már így is gyenge védőkorlátokat'.

A Patriot légvédelmi rendszer egy másik fegyver, amelyet az Egyesült Államok nem küldött Ukrajnába, mert egy-egy rendszer akár egymilliárd dollárba is kerülhet, a karbantartására és javítására szolgáló technikusok alapképzése pedig több mint egy évig tart. Az Inhofe-Reed kívánságlistáján 10 000 Patriot rakéta szerepel, plusz az indítóállványok, ami akár 30 milliárd dollár kiadást is jelenthet.

Az ATACMS, a Harpoonok és a Stingerek mind olyan fegyverek, amelyeket a Pentagon már kivont a forgalomból, miért költenének dollármilliárdokat arra, hogy most több ezret vásároljanak belőlük?

Miről szól ez az egész valójában? Ez a módosítás a katonai-ipari-kongresszusi komplexum háborús haszonszerzésének különösen kirívó példája? Vagy az Egyesült Államok valóban egy nagy szárazföldi háborúra készül Oroszország ellen? Megítélésünk szerint mindkettő igaz.

A többéves, nem versenyeztetett, több milliárd dolláros katonai szerződések előtt nyitva álló ajtók azt mutatják, hogy az amerikai nép a háború és a katonai kiadások ördögi spiráljának csapdájába esett.

Minden egyes új háború ürügyül szolgál a katonai kiadások további növelésére, amelyek nagy része nem kapcsolódik a jelenlegi háborúhoz, amely a növekedés kommunikációs fedezetét adja.

Carl Conetta katonai költségvetési elemző 2010-ben, az afganisztáni és iraki háború évekig tartó folytatása után kimutatta (lásd az összefoglalót), hogy "ezek a műveletek az amerikai katonai kiadások növekedésének csupán 52%-át tették ki" az adott időszakban.

Andrew Lautz, a Nemzeti Adófizetők Egyesületének munkatársa most úgy számol, hogy a Pentagon alapköltségvetése 2027-re meghaladja az évi 1 billió dollárt (Amerikában trillió), öt évvel korábban, mint ahogy azt a Kongresszusi Költségvetési Hivatal előre jelezte. De ha figyelembe vesszük a katonai vonatkozású költségek legalább évi 230 milliárd dollárt más minisztériumok, például az energiaügy (nukleáris fegyverek), a veteránügyek, a belbiztonság, az igazságügy (FBI kiberbiztonság) és a külügy költségvetésében, akkor a nemzetbiztonsági kiadások már most elérték az évi trillió dolláros határt, és az éves diszkrecionális (a gazdaság működéséhez, a megélhetéshez nem szükséges) kiadások kétharmadát emésztik fel.

Amerika minden egyes új fegyvergenerációba történő túlzott beruházása szinte lehetetlenné teszi, hogy a pártok politikusai felismerjék, a nyilvánosság előtt elismerjék, hogy az amerikai fegyverek és háborúk a világ számos problémájának elsősorban az okozói, nem pedig megoldásai, és hogy ezt a legújabb külpolitikai válságot sem tudják megoldani.

Reed és Inhofe szenátorok úgy fogják védeni a módosításukat, mint egy óvatos lépést, amely elrettent és felkészül a háború orosz eszkalációjára, de az eszkalációs spirál, amelybe belekerültünk, nem egyoldalú. Mindkét oldal kiterjesztési akcióinak eredménye, és a módosítás által engedélyezett hatalmas fegyverzetfelhalmozás az amerikai fél részéről veszélyesen provokatív eszkaláció, amely növeli a világháború veszélyét, amelynek elkerülését Biden elnök pedig megígérte.

Az elmúlt 25 év katasztrofális háborúi és az USA katonai költségvetésének felduzzadása után mostanra már bölcsnek kellene lennünk annak az ördögi spirálnak az eszkalációs jellegét illetően, amelybe belekerültünk. És miután a legutóbbi hidegháborúban 45 éven át kacérkodtunk az Armageddonnal, bölcsen át kellene látnunk azt az egzisztenciális veszélyt is, amelyet az atomfegyverekkel rendelkező Oroszországgal való ilyenfajta brinkmanshman-ba (egy veszélyes politika folytatásának művészete vagy gyakorlata a biztonság határáig) való belemerülés jelent. Ha tehát bölcsek vagyunk, akkor ellenezni fogjuk a Reed/Inhofe módosítást.”

A cikket olvasva eszembe jutott, hogy az USA-ban nagyra becsült katonai stratéga, az öböl háború csatáinak tervezője, Douglas Macgregor ezredes a kezdetektől fogva azt mondta, hogy Ukrajnának nincs esélye legyőzni Oroszországot a csatatéren. Amerikának viszont van esélye.

Gregor Gysi, a Baloldali Párt (Die Linke) tagja, a Bundestag képviselője az ősz elején azt nyilatkozta, hogy

„Oroszországot katonailag nem lehet legyőzni. Hacsak nem kezdjük el a harmadik világháborút. De ezt meg nem engedhetjük meg magunknak.”

Tessék választani!

Egy biztos: a fősodratú média állításával ellentétben, az oroszok sem azért „vásárolnak be” fegyvereket, mert az ő készleteik elfogytak (tüzérségi lőszerekből két éves készletük van).