NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (20) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozott névelő
Személynév előtt „hivatalosan” nem használunk névelőt. A személynév – elvileg – egyedi, tehát nem kell közelebbről kijelölni. A keleti nyelvterületen ez a hétköznapi nyelvben is természetes, a Dunántúlon és Budapesten azonban gyakori a névelőhasználat nevek előtt, különösen ha nem teljes nevet mondunk: a Laci, a Kovács. Ebben benne rejlik az árnyalás lehetősége is: A Laci nem akármelyik ilyen nevű személy, hanem a mi családunk tagja; a Kovács a mi munkatársunk (közös ismerős). Ez bizalmas viszonyt jelez. Színészek, énekesek, közszereplők népszerűségük mércéjének is tekintik, ha őket már névelővel emlegetik. Távoli, már nem élő személy neve elé senki sem tesz névelőt; nem mondjuk például, hogy az Arany (János). Mivel ez is megkülönböztetésre alkalmas eszköz, nem kell(ene) tiltakoznunk az ilyen névelőhasználat ellen. Sokan a hibázástól való félelmükben ott is elhagyják a névelőt, ahol szükség van rá. • A demokraták sokallják John Kerry kasszájában maradt kampánypénzt.
A demokraták sokallják a John Kerry kasszájában maradt kampánypénzt.
A névelő ugyanis itt nem John Kerry nevéhez tartozik, hanem a kampánypénzhez. A számára, részére (számomra, részemre) elé nem kell névelő, mert ezek névutók, személyraggal ellátva pedig névmási jellegűek, akár az utánam, neked, fölötte. Ha birtokos személyragos főnévnek tekintenénk őket, akkor sem kellene eléjük névelő, hiszen a birtokos személyrag is pontosan kijelöli az egyedet. Ez a szabály is lazult, de ma is választékosabb így:
Haját hátrafésülte… Apám tanító. Iskoláimat itt és itt végeztem.
(folytatása következik)
Előző részek:
18) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Az igekötők "cserélgetése" 19) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozatlan névelő (egy)
