A CIA irányíthatja az Oroszországon belül elkövetett szabotázsakciókat (Vukics Ferenc jegyzete)

„Egy ember döntése, hogy teljesen indokolatlan és brutális inváziót indít Irak... mármint Ukrajna ellen...” – George W. Bush, volt elnök freudi elszólása

Amióta Angela Merkel, volt német kancellár a Der Spiegelnek adott interjújában felfedte a háború valódi gyökereit, már nem nagyon van min meglepődnünk. A kollektív Nyugat a kognitív disszonancia (amikor nem azt teszi valaki, mint amit gondol, vagy mond) állapotában van. Hiába állítják, hogy mindent megtesznek a háború kiszélesedésének megakadályozása érdekében, valójában minden tettük egy globális konfliktus létrehozásának irányába mutat.

Még nem nagyon látjuk, hogy Németországnak és Franciaországnak, amelyeknek a 2014-ben és 2015-ben kialkudott minszki békemegállapodások garanciáit kellett volna biztosítani, milyen árat is fognak fizetni egy hazugságokra épülő „diplomácia” meghonosításáért. A kritikai gondolkodás elsajátításában kissé lemaradt nyugati kormányok és a média azonban Merkel megnyilatkozása után továbbra is "ki nem provokált agresszióval" vádolja Oroszországot. Egyszerűen nehezen szabadulnak meg a korábbi szófordulataiktól, annyiszor ismételték el őket.

Az Egyesült Államok által vezetett, összehangolt, lelkes válasz Oroszország ukrajnai beavatkozására valójában egy totális, jól felépített és előzetesen átgondolt háborús reflex.

A „lezuhanó repülőgépek”, a már 2013-ban bevezetett szankciók, az orosz himnusz és zászló, később pedig az sportolók kitiltása a világversenyekről (Kenya durvább doppingügyei ellenére sem kapott ilyen elbánást), az „orosz vakcina” elleni fellépés csak „bemelegítés volt”.

A Majdanon lezajló puccs megszervezése, az ukrán polgárháború kirobbantása, a Nyugatról érkező fegyverlavina, az Északi Áramlat vezetékeinek amerikaiak, dánok általi szabotálása, Trump orosz ügynökként való beállítása, az erőszak kiterjesztésére való készség – mind azt jelezték, hogy ez a háború elindításra készen állt.

Most, hogy az USA és 42 ország adja Kijev valódi hátországát és a Nyugat-Ukrajnát egy zárt, „fegyház jelleggel működő katonai táborrá” változtatta,

a Biden-kormányzat nem hajlandó elmondani az amerikai népnek az igazságot, azt hogy Ukrajna nem nyerheti meg ezt a háborút – írta a múlt hónapban Douglas Macgregor az American Conservative-on.

„A Biden-kormányzat ismételten elköveti azt a demokratikus társadalomban megbocsáthatatlan bűnt, hogy nem hajlandó elmondani az amerikai népnek az igazságot: a nyugati média népszerű 'ukrán győzelem' szólamával ellentétben – blokkolva minden ennek ellentmondó információt –, Ukrajna nem győztes és nem is fog győzni ebben a háborúban. A hónapok óta tartó súlyos ukrán veszteségek, amelyek a dél-ukrajnai orosz védelem elleni értelmetlen támadások végtelen sorozatából erednek, veszélyesen meggyengítették az ukrán erőket. A NATO európai tagjai, amelyek a háborúnak a társadalmukra és gazdaságukra gyakorolt hatását leginkább viselik, vélhetően egyre inkább kiábrándulnak Washington ukrajnai proxyháborújából. Az európai lakosság nyíltan kétségbe vonja a sajtóban az orosz államról és az amerikaiak európai céljairól szóló állítások valóságtartalmát.”

A média „katonai műveletek” színterévé vált. Dezinformáció, cenzúra és információs hadviselés, ez a 21. század „legnagyobb eredménye”. Mivel pedig a cenzúra a meglévő hatalmi struktúráktól függ és azokat erősíti, a cenzorok különösen azokat veszik célba, akik a hatalom felelősségre vonására törekszenek.

Sokan azt kérdezik tőlem, hogy miért nem Oroszország „kegyetlenségeivel” foglalkozunk és miért foglalkozunk annyit a Nyugat hibáival. A „realitások” miatt tesszük mindezt. Oroszországra nincs befolyásunk, de

egyetlen európai polgárnak sem fog tetszeni, ha egy hazugságokra, elnyomásra épülő struktúra foglalna el mindent kontinensünkön, miközben a „változás hatására” egy totális háború „ágyútöltelékévé” válhatunk.

Egyesek nap mint nap az „oroszok ellen harcolnak” a számukra rendelkezésre álló felületeken, és elhiszik magukról, hogy részesei a háborúnak, miközben arról a harcról megfeledkeznek, amit a médiának valójában meg kellene vívnia.

Szinte már megszoktuk, hogy be nem jelentett fegyverek, zsoldosok, kiképzők, tanácsadók, különleges műveleti erők, különlegesen kiképzett fegyverkezelők jelennek meg Ukrajnában. Minden komoly szakértő látja, hogy „nyugati törzsek” koordinálják az oroszok elleni csapásokat és a Douglas Macgregor által emlegetett „az ukrajnai orosz védelem elleni értelmetlen támadások végtelen sorozatában” is szerepet játszottak. Kvázi, ők döntöttek kiképzetlen ukrán csapatok óriási veszteségekkel járó „harcbavetéséről” is.

Azt már korábban is sejtettük, hogy az Ukrán titkosszolgálat egyedül nem elég erős ahhoz, hogy az Oroszországban zajló „titokzatos események” egyedüli végrehajtója legyen, de most felmerült a lehetősége annak, hogy

a CIA egy európai NATO-ország hírszerző szolgálatát használja fel arra, hogy az ukrajnai februári invázió óta szabotázstámadásokat hajtson végre Oroszországon belül.

Ezt jelentette Jack Murphy oknyomozó újságíró szombaton meg nem nevezett volt amerikai hírszerzési és katonai tisztviselőkre hivatkozva.

A jelentés szerint Oroszországban nincs amerikai személyzet a helyszínen, de a műveleteket a CIA irányítja. Az USA egy szövetségesének hírszerző szolgálatait használja fel, hogy a fedett akciók tagadhatóságának egy „plusz rétegét” adja, és egy volt amerikai különleges műveleti tisztviselő azt mondta Murphy-nek, hogy ez a réteg volt a fő tényező abban, hogy Biden elnök aláírta a támadások végrehajtásával kapcsolatos parancsokat.

Murphy elmondta, hogy nem nevezte meg azt a NATO-országot, amelynek hírszerző szolgálatait felhasználták, mert "ezzel veszélyeztethetnénk az Oroszországon belül még működő sejtek működési biztonságát".

Murphy személyes honlapján arról ír, hogy amikor a mainstream kiadványok szerkesztőivel dolgozik együtt, akkor sokszor olyan dolgokat kérnek tőle, amelyek illegálisak és etikátlanok.

Volt olyan eset, amikor egy magas rangú CIA-tisztviselő „szerkesztette” a cikkét.

A jelentés szerint az Oroszországon belüli titkos kampány évek óta tart.

Két volt katonai tisztviselő szerint a NATO-ország kémszolgálatai több mint egy évtizeddel ezelőtt robbanóanyag- és felszerelés raktárat rejtettek el Oroszországban, és a felszerelés egy részét nemrég fel is használták.

Egy volt amerikai különleges műveleti tisztviselő és az akcióról tájékoztatott amerikai személy azt mondta, hogy a CIA csak 2014-ben kapcsolódott be a NATO-ország Oroszországon belüli műveleteibe. Oroszországba először 2016-ban jutottak be olyan alvó sejtek, amelyeket a CIA és a NATO-szövetséges kémszolgálat is irányított, és a következő években még több ilyen lépett be az országba.

A NATO-szövetséges a beépített ügynököknek különféle indokokat adott az oroszországi jelenlétük magyarázatául, és dokumentumokkal is alátámasztotta azokat. A jelentés szerint nagyjából akkor, amikor Oroszország február 24-én megszállta Ukrajnát, a NATO-szövetséges kémszolgálat titkos kommunikációval aktiválta az Oroszországon belüli alvó sejtjeit, és készen álltak arra, hogy fontos célpontokra csapjanak le.

Nem világos, hogy az alvó sejtek hány támadásért voltak felelősek, de az invázió óta rejtélyes robbanások sorozata történt orosz katonai létesítményeknél, erőműveknél és vasutaknál.

A jelentés szerint a szabotőrök állhattak az orosz légvédelmi erők kutatóintézetében áprilisban történt tűzeset mögött, amely több mint 20 ember halálát okozta.

A CIA által felügyelt szabotázsakciókhoz elnöki engedélyhez van szükség.

Obama elnök hivatalából való távozása előtt írta alá azt a hivatalos dokumentumot, amely engedélyezte az Oroszország elleni titkos akciókat. Erre azért került sor, mert „állítólag” Moszkva beavatkozott a 2016-os választásokba, amit azonban soha nem sikerült bizonyítani.

A The Washington Post szerint Obama megállapítása lehetővé teszi, hogy "kiberfegyvereket telepítsenek Oroszország infrastruktúrájába, amelyeket fel lehetne robbantani, ha az Egyesült Államok eszkalálódó szóváltásba kerülne Moszkvával".

A CIA szóvivője tagadta a jelentésben szereplő állításokat, de Murphy rámutatott, hogy a kémügynökség jogszerűen tagadhatja titkos műveleteinek létezését.

Az Oroszországon belüli szabotázsakciókat irányító CIA komoly feszültségnövekedést kockáztat a NATO és Oroszország között, és nukleáris fejleményekhez vezethet. Ukrajna a közelmúltban fokozta saját támadásait orosz területen belül, és a The Times szerint a Pentagon hallgatólagosan jóváhagyta a közelmúltbeli dróncsapásokat, amelyek mélyen orosz területen lévő légi bázisokat támadtak, ami tovább növeli a háború kiterjedésének kockázatát.

A riport végén lévő jegyzetében Murphy azt mondta, hogy a nyilvánosság tájékoztatása érdekében tette közzé a történetet.

"Az orosz kormány ugyanis pontosan tudja, hogy ki szponzorálja ezeket a szabotázscsapásokat. Sőt, a hírszerző közösség azt akarja, hogy tudják. Az egyetlen fél, aki sötétben marad, az a nagyközönség, amely nem tud a színfalak mögött zajló árnyékháborúról" – írta.

Murphy elmondta, hogy a cikk "erőteljes tényellenőrzésen ment keresztül, és ugyanolyan hírértékűnek ítélték, mint Laosz és Kambodzsa stratégiai bombázásait, vagy a CIA titkos drónhadjáratát Pakisztánban".

David Collum, így aggódik a jövőnkért:

„A harmadik világháború küszöbén állunk, ami a történelem legátfogóbb háborújává válhat, olyan világvezetőkkel, akik úgy tűnik, egy paintball-játék megszervezésére is képtelenek …”

„Ha valaki azt gondolja, hogy Putyin tévedett, mert ő támadott először, akkor nem olvasott sokat, és nem gondolkodott el elég mélyen az ukrajnai konfliktusról vagy a háborúk eredetéről.”

„Amikor beszélgetésbe keveredek azokkal, akik biztosak abban, hogy Oroszország az egyetlen felbujtó, akkor az erkölcsi egyenértékűséghez folyamodom, és megkérdezem: 'Melyik szuverén állam bombázott több országot és ölt meg több embert az elmúlt két évtizedben, az USA vagy Oroszország'. Az USA 1991 óta 251 alkalommal avatkozott be katonailag más országok életébe. Az Obama-kormányzat hét muszlim országot bombázott. Az ifjabb Bush több mint egymillió irakit ölt meg. Melyik ország támadott meg minket? (Tipp: egyik sem.) Az USA idén három egymást követő napon légicsapásokat hajtott végre Szíriában. A Pentagon szerint 'ezek a csapások üzenet Teheránnak'. Ez azért olyan furcsa, mert nem is tudtam, hogy Teherán Szíriában van, vagy azért bombáztunk egy országot, hogy egy másik országnak üzenjünk? Hallom, ahogy valaki azt mondja: 'De... de... de... de... veszélyes volt, mert..,'. Ó, fogd be a pofád, és menj, és dúdolj pár taktust neki a dalodból, Justin (Justin Timberlake – Cry Me A River). Ez nem jogosít fel minket arra, hogy visszabombázzuk őket a kőkorszakba!”

„Itt van az a pillanat is, amikor Leslie Stahl és Madeline Albright külügyminiszter az iraki háborúról beszélgettek:

– Lesley Stahl: Hallottuk, hogy félmillió [iraki] gyermek halt meg. Úgy értem, ez több gyerek, mint ahányan Hirosimában meghaltak. És tudják, megéri ez az ár?

– Madeleine Albright: Azt hiszem, ez egy nagyon nehéz döntés, de az ár – úgy gondoljuk, hogy az ár megéri.

Igazad van, Madeline: a barna embereket amúgy sem érdekli senki, akiket Chris Hedges szarkasztikusan 'rossz áldozatoknak' nevez, akik nem érdemlik meg az empátiánkat. Nézd meg ezt a montázst az amerikai sajtó erényes tagjairól, akik kifejezik, miért kellene törődnünk az ukránokkal, ellentétben más áldozatokkal – ők olyanok, mint mi! Mellesleg, amíg Madeline zöld utat adott a gyerekek lemészárlásának, emlékszik valaki arra, hogy a nyugati sajtó levetítette a felvételeket ezekről az atrocitásokról? Bármilyen fotó a félmillió felpuffadt és feldarabolt gyermektetemről? Ha akarnak, egyetértenek Madeline-nel, de statisztikailag nézve az amerikai vezetőket kellene Hágába vinni emberiség elleni bűnökért.”

2007-ben írtam a Háború az olajtenger felett (Múlt, jelen és jövő az "olajtenger" felett) c. cikkemet, amelyben az iraki gyermekek értelmetlen haláláról szóltam. A Collum által emlegetett félmillión kívül 900 ezer halt meg csak az elmaradt gyógyszerszállítmányok miatt. Hosszú időn keresztül sem az írott, sem a képanyagot nem akarta senki leadni, mert olyannyira szembement a Magyarországon kialakított képpel. Értetlenkedve fogadtam, hogy az amúgy a nyugati fősodratú médiában is megerősített hírekre miért is ilyen „érzéketlen” a magyar sajtó. Nem érdekelt senkit semmiféle igazság. Más volt a feladat és másért kapták a fizetésüket. Nemrégiben azt írtam, hogy a háború egy éves évfordulójára a sebesültek és a halottak száma elérheti az egymilliót (mindkét oldalon összesen). Úgy tűnik azonban, hogy még nagyon messze vagyunk a végétől. Madeline Albright egykori szavaiból tudjuk, hogy a világot irányító erőnek ennyi ember sorsa semmi. Nekik ez akkora üzlet, hogy „megéri az árát”.

Ezért is kell vadászkutya módjára vizslatnunk és keményen kritizálnunk nekünk itt minden olyan eseményt, amely a számunkra nem kívánt irányba viszi a világot.

Ha az amúgy neves és eddig megbízhatónak talált Jack Murphy oknyomozó újságírónak átadott információk igazak, akkor valószínűleg ez is része a „szoktatási időszaknak”. A „kiszivárogtatott” híreken keresztül szépen lassan megszokjuk, hogy milyen világ is vesz bennünket körül és milyen sors vár ránk.

Vlagyimir Putyin 2017-ben a következőt mondta: