VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A GYŰLÖLET MŰVÉSZETE (4.) A bérgyilkosok sokan vannak,mert siker, pénz, díjak...


A bérgyilkosok sokan vannak, mert siker, pénz, díjak csak a Deep State engedélyével lehetségesek. Néhány nagyon hírhedtet említsünk meg a hazai kortársak közül:


1. Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas „író”


Nagyon buta, korlátolt, szóvicc-gyáros, hungarofób. Külső megjelenése és modora rendkívül hasonlít az általa gyűlölt-gúnyolt „bunkókra”. Neveltetéséből eredeztethető hátrányos helyzetét lett volna ideje behozni, mert már idős. Nem veszélyes, mert komoly ember nem veszi komolyan. Szellemi igénytelenségét jelzi, hogy a Magyar Narancs rendszeres szerzője. Magáról Petőfiről merészelt gúnyiratot firkálni, „magyaros" népmese-paródiáiban gonosz gúnnyal rombol mindent, ami emberi, tiszta és hagyományos. Íme Parti Nagytól a magyar irodalom szégyene:


Petőfi Barguzinban


Sej, Barguzinban régen tép medve, régen tép farkas.

Megáll a világ rút masinája, egy régi Barkas,

koponyakörzőt, ásót pakol ki, s a földbe dőfi,

egy jó pár verszta sugárú körben ébredj, Petőfi!

Lakósok jönnek, itt van a tévé, feszt bólogatnak,

lenyilatkozzák, nevezett hősék, naná, itt laknak,

keszeg teremtés, izgága kissé, pravda, hogy is ne!

A tejbegyűjtő az élettársa, mindenki isme’.

Amúgy törekvő, van szoba-konyha, benn van a villany,

erre az élet sokáig zordon, aztán elillan,

magyar poéta nem él degecre, sőt rabmadára,

mégis befizet Zaporozsecre, bármi az ára.

Állásra nézve alkalmi gondnok kis mavzoléjban,

hol maradványa csinos gulában s vitrinben ott van.

Van néha morgás: téves a csontváz, mert nincs rajt’ mente,

Látogatóktól egy kissé ez is el-elrettente.

Sejhaj, elnézi ámbitovkáján, merre a század,

egyfelől komcsin, másfelől nácin rá-rávágad.

Nyomasztja őt rém az alkony muszka, gyors nyargalásza,

világszabadság jegyes puliszka és jegyes kvásza.

Pöszög szájában szerce pipája, parazsa lángol,

vajh merre lehet szegény hazája, akire gondol?

Bár Barguzinban nem tivornócsna kocsma és művház,

nagy indulatja kis mellkasában hamar felszikráz.

Sejhaj, a pumpow felszökik nála, és akkor jajjaj,

szalad előle muzsik és múzsa lobogó hajjal,

zörög markában, attakírozván, vodkás flakonja,

három nap s éjjel familijának nincs nyugalomja.

Rógyina málya, múlatja ríván, bús abaposztó,

tépje a tigris rossz halinád szét, tépje a prosztó,

ágybanipárnád üsse a dárd’ át, kardra, pirogra,

mind aki téged jobtvaju máma, az ég lerogyja!

Ám negyednapra csíhatjka ingó kedélye helyre,

s bicikli tolva Lenin ulícán mén munkahelyre,

kis keszeg ember, konkrétan asszony, lejár a sírba,

itt nyugszok tíztől tizenöt háig vasárnap zárva.


Fenti „költeményével” a szerző a Petőfi-kultuszt parodizálja. Mi magyarok nagy költőinkben tanítómestereket látunk, különösen tiszteljük őket, soraik a sírig elkísérnek:


„Hass, alkoss, gyarapíts...” „ A mindenséggel mérd magad”


A Parti Nagy „költői nyelvezetében” tájszavak, népi kifejezések a vidéki magyar „prosztóságát” fejezik ki, ez arra világít rá, hogy célközönsége mennyire érzelmi fogyatékos, ha ezeken a „verseken” képes nevetni, szomorú!


2. Krasznahorkai László, Kossuth-díjas író


Nehezen olvasható, szélsőségesen pesszimista könyveket ír, passzív agresszív személyiség, mizantróp. Minden karaktere kellemetlen, ellenszenves és egocentrikus, mint alkotójuk. Spirituális fogékonysággal rendelkezik. A fenti gyűlöletszöveget feltételezhetően parancsra írta, de ez nem mentség a hazaárulásra. Első sikerkönyve, az 1987-ben megjelent Sátántangó az alföldi tanyavilág „rémisztő kihaltságát” ábrázolja a rendszerváltást megelőző évtizedben. A Sátántangó sikerének titka, hogy észrevette, és expresszív képekkel rajzolta meg a kései Kádár-korszak tanácstalanságát, a magyar vidék elhagyatottságát, az emancipációból kifelejtett – saját magát kifelejtett – társadalmi rétegek groteszk-tragikus sorsát. Félkegyelmű figurái nem tudnak mit kezdeni az életükkel. Már ebben a műben sandán sugallja a szerző, hogy ez a fogyatékos magyar nép nem alkalmas a szabadságra, egyenlőségre, demokráciára és önirányításra. Jóistennek hála, a valóság rácáfolt Kasszandra-Krasznahorkainkra: Budapest, Debrecen, Gyula…2018-ban sokkal élhetőbb életterek, mint Malmö, Amszterdam, Párizs…a „no go” zónák, a párhuzamos társadalmak és multikulturális városok, ahol tényleg szeméthegyek és kiégett autók csúfítják a tájat.


3. Spiró György, Kossuth-díjas író


Nagyon intelligens, tehetséges, nagyon művelt, magyarellenes. Regényei olvashatóak, drámái követhetőek. Nem posztmodern, hanem realista, vagy fikciós realista, jó megfigyelő, analitikus társadalomszemlélettel ír, karakterei hihetőek. Ellenségnek veszélyes: Feleségverseny című disztópia regényében 2027-re cigány-magyar polgárháborút jósol. Ha lenne most egy jobboldali Acél György, egy dörzsölt kulturális vezetés megpróbálkozhatna a mester – szándékosan nem írom a mester szót idézőjelbe – kivásárlásával, mert a képességeit jóra is lehetne használni. (Ha egy futballistáért százmilliókat fizetnek?) Legújabb Kőbéka című regényében egészen elveti a sulykot: a Lágymányosi-hidat Orbán-hídra kereszteli.


4. Nádas Péter, Kossuth-díjas író, az unalomirodalom feltalálója


Nem takarékoskodik az olvasó szabadidejével, mert tudja, hogy nincs olvasója. Egy nemi aktus leírása százhúsz oldal. A vén Nádas még azt sem veszi észre, hogy a pornográfia az internet korában nem érdekeli az utolsó könyvolvasó lelkeket. A másik fő témája a mindenütt jelenlévő holokauszt.( Amit a filmipar elcsépel.) Két csoport létezik a társadalmunkban: a nácik és az emberek. A nácik nem emberek, hanem ufók. Az is nácigyanús, ha valaki büdös, vagy csámcsog, vagy tájszólásban beszél. Héber származása ellenére németimádó (!), szerelmes a németekbe, és ezt Németországban szépen honorálják, fürdik a látszatsikerben, kitüntetései fantomkitüntetések, mint az olvasói, akik fantomolvasók. Éltető humusza a német bűntudat, melyet a magyar néplélekbe kevés sikerrel tud átültetni. Mikrorealista, naturalista, aprólékos, jó embermegfigyelő, de karakterei nem kelnek életre: szürke bádogemberek, mint alkotójuk. Írásművészetének nincsen sodrása, lassú szöveg agyat nem mos. A német televízióban rendszeresen ijesztgeti a megjavult, bűnbánó Németországot a tekintélyelvű, feudális, fasiszta, magyar rémmel. Nem gyűlöl, inkább lenéz minket, a polgári átalakulásból kifelejtett, európaiatlan, tahó nemzetet, kiknek a németekkel ellentétben „nincsen filozófiai kultúrája”. Mindent megkapott az országunktól – díjat, sikert–, finnyás, finomkodó, rokokó alak. Célközönsége az előkelősködő, baloldali álértelmiség, amely természetesen nem olvassa, de hivatkozik rá, mint referenciaszemélyiségre (opinion leader). „A NÁÁÁÁÁDAS…” nevét mennybe repítő áhítattal kell kimondani. Nobel-díj várományos, ha megkapja, az ismét a díjat fogja minősíteni. Valóságérzékelésére jellemzőek a HVG-nek adott nyilatkozatában e mondatok: Azok a személyek, akik ma a politikát irányítják, egykor személyes okokból hagyták el a vidéket, ma pedig politikai számításból hagyják megdögleni. Magyarország néhány alulfejlett város. A köztük fekvő területek pedig hálóhelyek, ahol az állampolgárok munka és kultúra híján orientálatlanul tébolyognak. 2006-ban Gyurcsány „kurva ország”-ozó öszödi beszédét Nádas a Tv 2-ben „stílusbravúr”-nak merészelte nevezni.


5. Krétakör "Színház"




Húúúú… igazi gyűlöletszínház …nehéz Schilling Árpád esztrád-agitációs propaganda-kabarészínpadát minősíteni, ezt látni kell! A világot jelentő deszkákon mindent lehet. A Krétakör Színházat a magyar államon kívül a Krétakör Alapítvány tartja el, mely a Soros Open Society Fundation által támogatott NGO. Minden előadásuk szájbarágós, napi politikai győzködés. Hazám, hazám című darabjukban megrendezték Orbán apoteózisát, az István a király rockopera koronázási jelenetének paródiáját. Ízléstelen, gusztustalan politikai agitáció minden mozdulatuk, szavuk. A színpadon mindent szabad; köpni, buzulni, „kurva anyázni”, csak úriember módján viselkedni szigorúan tilos, tabu a kézcsókolom. A háború előtt a piszkos késdobálókban is tisztelettudóbb volt a viselkedés, mint a Krétakör színpadán, mert egy anyázásnak komoly tétje volt. Darabjaiknak nincs lélektani felépítése, olyanok, mint egy több óráig elhúzott reklámfilm.


6. Pintér Béla és színháza



Célkeresztben a sötét, magyar vidék, a patriarchális család lélekbörtöne. Pintér Népi rablét című „drámájában” egy vidéki lagzit parodizálnak, mint az ólmeleg belterjesség magyar-ugari ősmaradványát. Egyik jelenetben két táncoló lány csókolózni kezd, mire egy botos ispán rájuk förmed imígyen: „Ezért fogy a magyar!” E mondatot úgy értelmezhetjük, hogy nevetséges azon panaszkodni, hogy fogy a magyar, az a jó, hogy fogy a magyar, fogyjon már ki a magyar! A Sütemények királynője című Pintér-remekműben ürülékkel (mely a színpadon természetesen szarnak neveztetik) töltött tortát eszik a vidéki tiszt – kit a polihisztor, rendező-író- színész, maga Pintér Béla alakít – és a házi zsarnoktól rettegő családja.


7. Nagy Kriszta Tereskova festőművész, énekes, dalszövegíró



Agitátor gyűlöletművész, tehetséges, Képzőművészeti Főiskolát végzett festő –jól használja korunk vizuális kommunikációját, a számítógép-grafikát –, de tehetségtelen, mégis sikeres, dilettáns dalszövegíró és énekes. Nagyon hamisan énekel, mert botfülű, nincs hangja. Betegesen exhibicionista, vetkőzéskényszeres, nőgyűlölő feminista, obszcén, trágár, vallásgyalázó. Butának mutatja magát, de nem az, pontosan megjeleníti korunk rémtévtana, a genderideológia alaptanításait. Lentebb még írunk két gyűlöletnótájáról.


8. Závada Pál, Kossuth-díjas író


Tehetséges, realista, a magyar-tót történelmi kiegyezés hídembere lehetett volna, ha nem áll be szellemi bérgyilkosnak. Spiróhoz hasonlóan igen hamar észrevette, hogy ebben a tudatháborúban az avantgárd, posztmodern szövegirodalom kovaköves, kanócos muskéta. A gyűlölettárgy, a célszemély szakszerűen ábrázolandó, a célközönség szórakoztatandó.


(folytatjuk)


Korábbi részek: