A HÁBORÚRÓL (Hosszú Zoltán igehirdetése)

Ha van időnk és csöndünk, mindnyájunk szokása a gondolkodás. Én Romániában, politikai megbízhatatlanságom miatt csak munkaszolgálatos katona voltam, így a katonáskodást csak felszínesen ismerem. De elgondolkoztam azon, hogyan hozhat jót a háború.

Egy történet

A 80-as évek elején az Izrael és Libanon között zajló háború idején embereket képeztek ki a meditáció speciális technikájával, hogy magukban  békét teremtsenek, úgy, hogy egyszerűen csak gondoltak volna rá, vagy imádkoztak volna a békéért. A hónap bizonyos napjain, meghatározott napszakokban ezeket az embereket elhelyezték a Közel-Kelet háborús övezetének különböző helyein. Abban az időkeretben, amikor ezek az emberek meditáltak, a terroristatámadások, az emberek ellen elkövetett bűncselekmények, közlekedési balesetek és a sürgősségi osztályra érkezők száma jelentősen csökkent. Amikor a résztvevők abbahagyták a meditálást, a statisztikák megfordultak.

Ezek a kísérletek a korábbi eredményeket támasztották alá: Amikor egy népesség kis százaléka békét teremt önmagában, ez a béke tükröződik, kivetül környezetükre.

Igen, ez a háborúk elkerülésének oly kevesek által járt útja. Vér nélküli, békés út ez. Ehhez az emberi faj még nem nőtt fel ‒ mondják erre sokan. Ezzel a meglátással nem értek egyet. Azért nem, mert úgy gondolom, hogy az emberiség egy jó része ez irányban már érett, és csak azért nem teszi, mert nem tud róla. Mert hányan is hallottunk erről a kísérletről? És miért nem hallottunk róla? Azért, mert vannak, akiknek a konfliktusok békés megoldása nem érdekük.

Hiszem és tudom, hogy a pusztulás, fájdalom és szenvedés közepette az Élet ‒ de nevezhetjük Istennek is ‒ valami jót tartogat számunkra, és jót hoz ki akár egy olyan konfliktusból is, mint amilyen most történik világunkban. Úgy gondolom, hogy végső soron minden esemény, történés egy ajándék, mégha szörnyű is. Miért? Azért, mert ha nem így lenne, akkor nem lenne.

Fel kell tennünk magunknak egy kérdést: mit kell tanulnunk belőle? Hogyan pároljuk bölcsességgé a tapasztalatot? Lehet ez két ember konfliktusa, vagy akár egy  világméretű háború.

A valódi ok

Mi a valódi ok? Az ok mindig bent keresendő.  

Mert amit nem tudatosítunk belül, az mint sors megjelenik kívül. Ha nem tudatosítjuk magunkban a gyűlöletet és a haragot, akkor ez mint háború megjelenik kívül. Ki szelet vet, vihart arat ‒ szoktuk mondani.

A háború több okból is fellobbanhat: nézeteltérés, birtoklás, területi viták, de akár irigység, féltékenység, félelem, kapzsiság, becstelenség, bosszú miatt. És néha még a szerelem miatt is. Mindezen okok között mi az az elem, amely mindezt összeköti? Ha belegondolunk, ez egy fájdalmas meghasonlás a szívben. Az, hogy ami van, az nem elég. A háborúk kiváltó oka: az üresség a szívben.

A hódítás mérgező vágy, amely az elégedetlenség helyéről származik. Kész pusztítani, ölni, átkozni, mert olyasmit akar, amiről úgy gondolja, hogy szüksége van rá. És ha jobban belegondolunk, a bosszú ugyanaz. A szeretet megszakadt láncszeme van a szívünkben, és elhisszük, hogy ezt a megszakadt láncszemet meg tudjuk javítani, ha összetörjük azok szívét, akik a veszteségünket okozták. De aztán hamarosan rájövünk, hogy a bosszúállás nem javítja meg a megszakadt láncszemet.

Ha hátralépünk, és egy magasabb szintről, távolabbról szemléljük helyzetünket, másképp látjuk a dolgokat. Látjuk, hogy a halál nem halál, hanem a lélek/tudat áthelyeződése egy új létállapotba. Mert az Élet örök, és valójában semmi sem hal meg. Az elválás fájdalmas, de nem tart örökké, ezért illúzió. Mindannyiunkat összeköt a Teremtő ereje, az az Egyesítő Erő, amely minden megszakadt láncszemet helyrehoz: a Szeretet. Ezért végső soron nem létezik elválás.    

Ismerjük a Stockholm-szindróma fogalmát, miszerint mi, emberek, a bennünket kínzókat is tudjuk „szeretni”. Ám ez a „szeretés” félelem alapú és nem krisztusi szeretet, így birkaság és ezért helytelen. Jézus mindenkit szeretett, de helyesen. Amikor átesünk a ló másik oldalára, az olyan hiba, amely egész nemzetekre is kihatással lehet.

Ha a Nyugatra tekintünk, azt látjuk, hogy az ott élők lassan önnön hóhéraikat szeretik. Ez nem maradhat így. Lehet és kell is imádkozni a bennünket üldözőkért, de nem „bratyizunk” velük. Ő a kereszten imádkozott a neki ártókért, de életében a farizeusok gonoszságát gonoszságnak nevezte. Tanítványainak pedig, Júdásra célozva, azt mondta, hogy „... egy közületek mégis ördög”. (Jn 6,70).  Nevezzük nevén a dolgokat, mint ahogy ő tette, mert a tisztánlátás fontos része az életnek.

Ami nem öl meg, az megerősít  

Mit jelent a háború valójában, hogyan kapcsolódik a Földön zajló jelenlegi eseményekhez? A külső háború alapvetően szükségtelen, de amikor megtörténik, bolygószinten nagy ajándékok származnak belőle. Mivel a fájdalom, a szenvedés elmélyíti az ember tudatosságát, így pozitív hozama van: közösségek létrejötte és összefogása.

Emberek egyesülnek és közösségek jönnek létre. Erősebb köteléket hozzunk létre, hogy szembenézzünk a pusztítás erőivel, azzal a világelittel, amelynek tagjai világszintű járvány- és oltásterrort alkalmaznak ellenünk, és akik a háborúkat kiprovokálják és fenntartják. Tehát a háború hozama: belül a tudatosság elmélyülése és kívül az egység.  És ebben az egységben megerősödünk.

Minden jóérzésű ember félti a szülőföldjét, a családját, testvéreit, szüleit, barátait. Őshonos földünket, bennünket, magyar embereket e világelit ‒ amely gyökerével abból a sötét erőből táplálkozik, melyet mi Gonosznak nevezünk ‒ sok évvel ezelőtt megtámadott, úgy, hogy észre sem vettük. Nemzetünk keresztrefeszítése, a trianoni országcsonkítás is az ellenünk intézett háborúja része. Amikor Gandhit megkérdezték, hogy mi vezette élete során, a válasza meglepte az őt kérdezőt. Így hangzott: ‒ A harag. A harag Indiáért!

Gandhi válasza a mi válaszunk kell, hogy legyen.

Ám van, hogy a háború csak válasz az agresszióra. Ez történt és történik Ukrajna és Oroszország esetében. Ukrajna, 2014-től kezdődően, az ország keleti felében élő, saját orosz nemzetiségű polgárait gyilkolta, és nem mellesleg a Kárpátaljai magyarokat is terrorizálta. Erre az agresszióra 8 év után válaszolt Oroszország. Persze tudjuk, hogy Ukrajna felbujtója ugyanaz: a hatalom és pénzéhes világelit. Ugyanakkor a Magyar Kormány, bár a Kárpátaljai magyarok tekintetében diplomáciailag nem maradt tétlen, bizonyos megfontolásból Oroszországot nevezi agresszornak.

Kérdezem én, ha hasonlóan az Ukrajnában élő orosz ajkú emberekhez, a külhoni magyarokat is támadások érnék és Magyarország megvédené őket ‒ akár katonailag ‒, akkor Magyarország agresszor lenne? Vagy végignéznénk az ottani magyarok legyilkolását? Gondolom, nem. A védelemhez jogunk van. Az oroszok is így gondolták és cselekedtek.

Ezért nem megengedhető a békés hozzáállás akkor, amikor országunkat megtámadják és kifosztják.

Nincs kárba veszett vér, nincs kárba veszett élet. Ennek ellenkezőjét csak a kishitű, anyagelvű emberek mondják, köztük nem egy hazánkfia. Egy önfeladó, békés hozzáállás nem segít feldühödött szörnyetegek ellen, akik  otthonunkba rontanak és a szemünk láttára mészárolják le a családunkat. Fegyvert kell fognunk, és meg kell védenünk magunkat, az otthonunkat, és azokat, akiket szeretünk. Fizikailag.

És igen, erre szólítanak fel szabadságharcaink hősei is.

Végül

Bolygónkon rendkívüli dolgok történnek. Köszönhetően azoknak, akik áldozatot hoztak, az emberiség felszabadul a több ezer éves rabszolgaságából. Az ébredés folyamatos és exponenciálisan növekszik. A tudatosodás fényhulláma végigsöpör az egész bolygón. Egy olyan pillanat ez, amilyennek a Föld történetében először lehetünk szemtanúi. A győzelem ideje. Bár igaz, hogy minden korszakváltásnál a régi minták visszaütnek, de utunk biztos, és az is marad. Semmi és senki sem állíthatja meg, ami elkezdődött.

Mert a jövőt és az Eljövőt nem lehet megállítani.

 A Jóisten áldásával.

Hosszú Zoltán

A Nap

Ha rajtad kívül a Nap,

árnyékod megmarad.

De hova tűnik árnyékod,

ha benned kel föl a Nap?!

A Fényből jöttél,

a Ragyogásba tartasz!

 Emelt fővel járd utadat..