A „meg” igekötő elkalandozásai (Gyimóthy Gábor magyar nyelv-verse)
A „meg” igekötő elkalandozásai
Mondd, te megkövetsz valakit?
nem elég, hogy követed?
A „meg” igekötő – látom –
incselkedik teveled!
Azt akarja, hogy oda tedd,
ahova nem is való,
vagy hol a jelentésétől
rosszértelmű lesz a szó!
A „Kövess meg!” fölszólítás
elképesztő hülyeség,
hiszen csak ennyi, hogy „Kövess!”
messzemenően elég!
(A megkövet mást jelent és
azt te úgy nem használod.
Hol valakit megkövettek
az nem a te világod.)
Megköszöntöttél valakit,
mert születésnapja volt?!
Ne marháskodj, mert ettől a
fejünkre potyog a Hold...
Fölköszöntötted talán a
büszke születésnapost.
(S hajam nem állna az égnek
a megköszöntéstől most...)
És az áldozatok számát
vajon megbecsüljük-e?
Nem lenne a fölbecsüljük
ezerszer jobb szó ide?
Mi az, hogy jobb? Az egyetlen,
ami ide tehető!
Hiszen a megbecsülés már
teljességgel más mező!
Megörökölted a házat?
Ez csúnyán fölös beszéd!
Ha csak örökölted volna,
a ház nem lenne tiéd?
Megtapasztaltál valamit?
Tiéd e tapasztalat!
Nem lenne tiéd, hogyha csak
tapasztaltad volna azt?!
S a megvezet? Ilyen nincs is!
Csak félrevezetés van!
Nem ismeri négy, hatalmas,
ötvenéves szótáram! *
Nem ismeri, mert hiszen a
„meg”-nek nincsen iránya.
Megvezetésnek nincs mása,
csak értelemhiánya!
Ne szajkózz marhaságokat,
miket mástól veszel át!
Az a más, aki használja,
szégyellje sűrűn magát...!
Ehhez persze tudatosan
kellene ám beszélned:
minden szavadnak értelmét
egyenként kell fölmérned!
Zollikerberg, 2026 X. 18.
*15, marha-nagy kötet:
német, angol, francia,
és olasz szótárak
