VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Amikor a fiatalokról szóló írásnak értelme van – Beszélgetés Fucskó Miklóssal

„Repülni kéne

Honnan – hová? Rajt- és cél

keresztje: bennünk…”

(Fucskó Miklós)


Szomszédok vagyunk. Ez talán nemcsak egy egyszerű állítás a földrajzi helyzetre vonatkozólag, hanem a szellemi közelségre is. Szentendrére száműzött jászsági-somogyi-zalai parasztgyerekként évtizedek tapasztalásával váltam a Dunakanyar kapujának (Szentendrének) testi, lelki, szellemi értelemben vett lakójává. A Szilaj Csikó is az ország kevés (megmaradt) szellemi műhelyének egyike, és valójában egy közös „magyar falu” lakójává tesz mindannyiunkat.

Ebben a „szellemi közösségben, „szellemi községben” a gondolatra való reakció a legjobb hír. Abban az esetben, ha az egykor városomban kiadott Folyam című folyóirat alapító szerkesztője reagál, akkor pedig kifejezetten megtisztelő. Előrebocsátom, hogy Fucskó Miklóssal nem vitázunk, inkább „egyezkedünk”. Az „egyezkedésre”, a közös beszélgetésre azért van szükségünk, mert máshonnan érkeztünk ebbe a szellemi közösségbe, mások a múltbéli és a jelenkori tapasztalataink, de mindent átívelő módon összeköt bennünket a nemzeti közösség sorsáért érzett aggódás, a megoldások keresése.

„Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén.”


(Petőfi Sándor: Élet vagy halál!)


Fucskó Miklós a következőket írja a magyar fiatalsággal kapcsolatos cikkem kapcsán:

„A magyar fiatalok elsődlegesen az őszinteséget tartják a legfontosabb értéknek, amely védekezés az őszintétlen világgal szemben.” olvashatjuk Vukicstól.

Ha ez így lenne, már meg is találta volna a felnövekvő ifjúság azt az eszmét, célt, ami nagy generációvá, nemzedékké formálhatná őket. Az önkéntesen vállalt hallgatásra berendezkedő ifjak tömege azonban, leginkább különösebb konfrontálódás nélkül, észrevétlenül szeretne egy jelentősebb energiabefektetést nem igénylő jobblétet elérni. Gyakran csak magának, olykor a családjának, s szinte mindegy, hogy hol, milyen áron.”

Ma nagyon nehéz „debreceni diáknak” lenni…