top of page

Bosszankodó versek – (8) PANASZKODÓ – Gyimóthy Gábor sorozata*




Bosszankodó versek? Igen, olyan versek, amelyek bosszankodnak valami fölött, aminek nem kellene úgy lennie, ahogy van. Lehetne más is a cím: Elégedetlenkedő versek, Dohogó versek, Korholó versek, Háborgó versek, Zsörtölődő versek, vagy akár Dühöngő versek is. Én az enyhe Bosszankodót választottam a sok lehetőség közül. Nem akartam a címet tovább enyhíteni, mondjuk Méltatlankodó versekre.

Világunkban sok minden van, ami nincs rendben. Ilyenek a háborúk, vagy a túlnépesedés olyan országokban, ahol boldogan élhetnének a túlnépesedés nélkül (miért lehet tízmilió Magyarország népessége kereken száz éve változatlanul?). És minden, ami a túlnépesedéssel jár: őserdők kiirtása, a természet visszaszorítása, a tengerek bepiszkítása, a földlégkör túlmelegedése, stb. Ilyen komoly „rendetlenségekre” is kitérnek ezek a versek.  Ám többnyire olyasmiket hánytorgatnak, amelyek kevésbé komoly bajok, de mégis messze vannak attól, hogy apróságok lennének. Vagy ha mégis apróságok, akkor talán könnyen lehetne rajtuk változtatni. És persze olyan bosszankodások is előfordulnak, ami nem emberek által okozott hibára irányul, hanem például egyszerűen rossz időjárásra, amin ugyan kár bosszankodni, de mégis van, aki káromkodik miatta, belőlem meg kicsusszant egy-egy bosszankodó vers.

Hogy még sikeresebben vegyem el a kedves Olvasó kedvét attól, hogy egyáltalán hozzányúljon ezekhez a versekhez, be kell vallanom, hogy előfordul közöttük néhány, amely a mai politika fölött bosszankodik.

Mindennek ellenére bátorkodom jó szórakozást kívánni! (Zollikerberg, 2023 XII. 5.)

 

Panaszkodó                 

                              

Hallgasd meg panaszom nagybecsű lélek,

Rebegem térden, előtted imám.

Szörnyűség lesz talán amiket kérdek,

S kérésem apróság nem lesz. – Nem ám!

 

Lelkemnek üdve, bár régen eladva,

Van, amit fölajánlhatok neked:

Itt van a lelkemnek bonyolult odva...

Szomorú soraim ím, veheted:

 

Hétfői újság, mely sporthírrel terhes;

Öt oldal benne a labdarúgás.

Miért a sporthír, mely lényemnek kedves,

Bélyegnyi helyen csak, – mért e szokás?!

 

Lenne a felvétel, ráfagyott góllal,

– Amely egy fél oldalt foglal ma el –

Századrészt kisebb csak – nem nagyon – szóval,

Négyszerte lenne a teniszre hely!

 

Hatalmas szellem – ó, értsük meg egymást:

Nem célom a fudbalt csonkítani,

De mért kell megvetést – ezt kérdem folyvást –

Más sporttal szemben így ordítani?!

 

Mért kell a tévében órákig néznem

Véresre vert fejű embereket,

Avagy hogy nyolcvan fő, kettős keréken

Hegynek föl miképpen tekergetett,

 

Mielőtt az a hír, amelyre várok,

Négy szóban elhangzik – nagy kegyesen?

Szólni tán előre, nem lenne álnok,

Hogy mikor, mi jön majd. – Egyenesen!

 

S aztán a várvavárt hírben – az égre!!

Mért titkolják el a nyerteseket?!

Megtudjuk, ki lett a nyolcadik – végre...!

Szellem, ó ne hidd, hogy ritka eset!

 

Kit ma bemondó sorra nevez meg,

Gyakran az önnön honfia csak.

Vad sovinizmus ennyire elmegy?

Sportra, magára két szeme vak?

 

Tudom – ó tudom én, nagybecsű lélek,

Vannak a Földön más panaszok...

Ám a komolyra, a nagyra – ma félek,

Ez csupa csíra, mind ravasz ok!

 

Sziéna, 1984 IX. 10.

 


 

*A helyesírás különcségei a szerző elveit követi. A 45 versből álló sorozat egy-egy darabját szerdánként és szombatonként közöljük. (a Szerk.)

















































































27 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page