Czigány Edit: A hiány haszna

Boldog-e a 21. század Európája?

A Nyugat (Európa?) kapott több mint ötven év békét, gazdagságot, nyugalmat, fejlődési lehetőséget (csak a századot számolom, az azóta eltelt 22 évet hozzá sem adtam).

Beletespedt, „belezüllött” a jóllétbe!

Morális, elmebeli, cselekvésbeli debil, agy-halott. Nézd meg a politikusaik (az ELIT) teljesítményeit!

Kivel szemben?

Közép-Kelet Európával. (Csak a mozgó határok miatti bizonytalanság, kétes terület-értelmezés miatt vagyok kénytelen használni így a fogalmat.)

Nem a „kommunista fasizmus” előnyeit hangsúlyozom, dicsérem, csak a megvonás, a lelki, szellemi, fizikai „böjt” – nem vallásos, hanem – tudományos előnyeit hangoztatom.

„Nem az a boldog, akinek mindene megvan, hanem az, akinek semmi nem hiányzik”!

Természetesen nem a haláltáborok, az erőszak, a Gulágok, az akasztások, a rendőrállam jótékony, nevelő hatását ünneplem.

Hanem arra figyelmeztetnék, hogy a kényeztetés–óvás–ketrec–kényelem–jólét korrumpál önmagában is!

Minden gép, amely gombnyomásra megoldja a fűtésedet, éhségedet, a gyaloglásodat, hegymászásodat, az erőkifejtésedet, egyúttal azt is megakadályozza, hogy megtanulj élni. Az erőkifejtés az agyadat is bonyolítja, képessé teszi, rovátkolja – élni tanít.

A hiánya ellenben függőségbe taszít. Ha kikapcsolják a „gépi mankódat”, összecsuklasz.

Lélekben vadállatok vagyunk.

Becsülöm is őket. Imádom a gepárdokat, akik a legkönnyebben szelídíthető vadmacskák, a tudomány szerint is.

Nyílt terepen vadásznak a maguk 120 km/h sebességével, nem lesből (úgysem tudja lefutni őket senki!), és Tibetben a szerzetesek ölébe is belefekszenek szeretetből.

„A szeretet nem luxus, hanem a létezés alapszükséglete.”

Az önellátás, a saját erőkifejtés, az alkalmasság, a társadalom-szerveződés, a nemzetállami lét életfeltétel, és még egy esztétikai kategóriával is megajándékoz: Gyönyörűvé tesz!

„Isten nemcsak Szeretet, hanem Szépség is!” (Paul Brunton).