Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1075.

1075.

A múlt eseményei történelemmé

nem maguktól lesznek, hiszen ha elmúltak,

kellenek emlékezet fenntartók, őrzők,

érdekeltek, kik felhasználják a múltat.

Nagy megtévesztés folyik ezzel manapság,

mert történelmi tetté minősítenek

legnagyobb kiemelkedő teljesítményt,

vitorlába fogva emberiség-szelet.

Mert szeretnek ama legmagasabb szintre

felkapaszkodottnak bemutatni jelent,

elhangzik, hogy ilyen még sosem volt, történt,

és ettől lesz a szereplő égbe emelt.

Nincs ugyan kimondva, sőt, inkább tagadva,

hogy Isten a történelem birtokosa,

s mintha gondviselője lenne, csak legjobbat

hagy fennmaradni, jutalmát neki osztja.

Nyelvi mondatokban intézik a sorsunk,

háború után békekötés dönti el,

ki számít bűnösnek, kié a jó oldal,

kié a haszon, veszteséget ki visel.

Azaz hogyan alakul a történelem,

mit mutat a hatalmi szükségszerűség,

mintegy előírják, hogy mi fog történni,

és ezzel megfordul a valósághűség.

Mert egyrészt visszamenőleg is írnak,

győzelmüket a múltra is kiterjesztik,

másrészt a jelenben olyan számít nagynak,

mi feltupírozott, szemünket mereszti.

Belép életünkbe hihetetlen csoda,

csak csalással lehet ahhoz hozzájutni,

de a hazugságot el tudják takarni,

diktálva a valót, így lesz a múlt lutri.

Nem megalapozott, nem érdem szülötte,

igazi találmányai elfelejtve,

mintha nem az egyes ember adná össze,

létünkön trónolnak, de lényegét vesztve.