Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1081.

1081.
Ha nem önbizalomnövelde a magyar
őstörténet és nem is dicsőséggyár, mert
tele van hamisítással, hazugsággal,
amit leleplezni már a tudomány mer
és képes, ahol túlléptünk fél évezredes
leverettetésünk megalázó útján,
mit ránk erőltettek múlttá maszkírozva,
betömve emlékeink gazdag szent kútját,
akkor ama forrás főjét, nyílását kell
megtisztítanunk, ügyelve az ördögi
terv és gyakorlat maradványaira, ne
sugározzák tovább betegítő, dögi
létben tartó hatásukat mai napig,
rajtunk tiprók kezéből a váltóbotot
kiverjük, leleplezzük a mesterkedést,
minek nyomán nekünk nem jut más, csak robot.
Szégyen, hogy nyerteseket raknak fejünkre
utólag, visszamenőleg, igazságot
tiporva, holott harcban megálltuk helyünk,
és mi vívtunk ki embernek szabadságot
nemcsak honvédelem megszervezésével,
de tízezer évek óta folyton-folyvást
a körülményekhez alkalmazkodó,
találmányokkal itt, befogadva oly mást
is, ami s aki szívesen jött, vagy ide
menekült, de a támadókat levertük,
beolvasztottuk, ámde mindet megtartva
sajátságukban, hogy többek legyünk együtt.
Ebből nyerhetünk igaz önbecsülést, és
ezt kell most dicsérnünk, nem gyilkos hajlamot,
ami elfajulást tobzódik, új álság
mentén lesznek árulóvá világnagyok,
de a tiszta erkölcs történelmi hite
kötelez bennünket megmaradni annak,
kik mindig voltunk, vállalva áldozatot,
mit ha Isten vet belénk, földünk nem parlag.
Comments