Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1332.

1332.

Kötélhúzáskor azonos erőviszonyokkal

találkozunk, egyesítésükhöz kell a kötél,

ami a két csoport elválasztását is végzi,

együtt mozdulnak el végül győztes irány felé.

Veszekedéskor és annak szélső alakjában,

a háborúban nem gondolunk e kötelékre,

csak az összezördülést, összeütközést látjuk,

mintha azért történne, mert nincs közük egymáshoz.

Pedig van, házastársak, testvérek és barátok

kapcsolata igen szoros, mégis kialakul

köztük gyakran nézeteltérés, haragos vita,

de aztán ők megegyeznek, épp viszonyuk miatt.

Idegeneket is látunk beszállni törekvés

valamilyen eldöntéséről kezdeményezni

vetélkedést, előny, haszon, kár megtérítése

céljából, törvényes és intézményes keretben.

Ezenkívül csak az önbíráskodás maradna

megoldásnak, egészen a szélső ökölharcig,

de a józan ész is felülkerekedhet, rendet

tesz köztük eredményt hozó ésszerű belátás.

Közösségek közt szintén szokott eltérés lenni,

különösen a jövőt illető kisebb-nagyobb

lehetőségek vagy veszélyek tekintetében,

s szavazással közösen döntenek teendőről.

Ilyen szervesen létrejött csoportok lakóhely,

foglalkozás, nézetrendszer és kedvtelés szerint,

egymással is vetélkedhetnek, ám közös ügyük

van, a jobbító szándéktól vezérelt megoldás.

A legnagyobb ilyen egység a nemzet, amelyhez

már terület is tartozik, s bár próbálkoznak

más szerveződésekkel, ami fölé nőne ezen

államot működtető szerveződésnek, sikert

nem aratnak, csak elpazarolják a bizalmat

a ráfordított erőforrásokkal együtt; de

termelési egységek megnőhetnek oly nagyra,

találkozunk is már egész bolygót átkarolókkal.

De nem emberiségi, csak önös lényegüket,

az értékhalmot kezelők fegyveres harctól sem

riadnak vissza érdeküket érvényesítve, 

ám a piszkos munkát nemzetekkel végeztetik.

Azok pedig látszólag területért harcolnak,

valójában befolyás, kiváltság szerzésért, s az

nem a harcoló feleké leend, hanem rajtuk

is gyakorolt lesz, mint az egész világon szinte.

A népirtássá fajuló értelmetlen csaták

helyi mozgatója még jellegzetességük hős

védelme, mi végzetét érzik a támadásban,

miáltal egyetemességük sem valósulhat.