Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1655)

Felismerések, rádöbbenések korát éljük,

bár lehet, hogy ez máskor is megtörténhetett már,

az akkoriak beépültek a történetbe,

a maiak viszont éppen újaknak hatnak.

Éppenséggel minden kis esemény történelmi

tett lett, ha elsőnek látszik megvalósulni, mint

olyan, ami még nem volt, egyes emberektől vagy

az egésztől létrehozva, jó vagy rossz hatással.

Ám a természet is ilyen mód nyilvántartott, a

csillagoktól a bolygókig, a nagy hegyektől a

nagy folyókig, az időjárás változatai,

minden-minden állandóan csúcsot dönt, ámuljunk.

Essünk hanyatt tőle vagy lelkendezzünk, jegyezzünk

meg olyan eseteket, amihez alig van közünk,

ennek számbavétele, célja tehát igazán

érdekes, nem amit naponta elénk tálalnak.

Mintha e nagy nyüzsgésnek el kellene takarni

igen fontos dolgokat, összefüggéseket, hogy

ne foglalkozzunk vele, hozzá se jussunk, és ha

igen, ne maradjon elég figyelmünk, erőnk rá.

Bele is fáradtunk az állandó híradást és

adattengert hallgatni, kezelni, mi eláraszt,

szinte fuldoklunk benne, de lettek e téren is

úszómesterek, alkalmazkodást tanítanak.

Mint mikor régebbi időben szúrt a cipőtalp

szöge, és úgy igazítottuk a lábunk, hogy ne

tegye, mert nem húzattuk ki azt időben, ma is

próbáljuk megszokni, nem megszüntetni bajunkat.

Amit minden bizonnyal magunknak okozunk, de

a felelősök bár köztünk vannak, elérni nem

tudjuk őket nagy nyilvánosság-álca közepett,

felelősségre vonás nincs, garázdálkodhatnak.

Mert a nagyátlag úgy-ahogy megvan, sőt nő is a

gazdaság, bővül a világ, nőnek épületek

fel az égbe, mert másfelé állítólag nincs hely,

pedig a Föld túl nagy, gyalog elérhetetlenül.

Viszont gépekkel megkapható minden, de hogy ez

mit okoz bennünk, nincs kivizsgálva intézkedés

vonzó módon, mert szintemelkedést nem követ jobb

elosztás köztünk, maradunk nagyon különbözők.

Nem a képességek, hanem a lehetőségek

felől nézve, így pedig az egyenlőtlenség nagy

tehertétel marad továbbra is, felismerni

ezt nem szabad tehát, mert igencsak megrendítő.