Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1770)

Nagy hullámokat vet-e az élet, hajóárbóc-

törő szélben, melyről nem is tudjuk, hogy merről fúj?

– recseg-ropog az erkölcs építménye, valaha

talán jobb volt, de okosok szerint sohanapján.

Aki nem befolyásolni szeretne minket, az

megszólalván bár nem akar elkeseríteni,

jót nem tud mondani jelent s jövőt illetően,

csak azt, hogy kilátástalan minden, menthetetlen.

De ez a lelki vihar akár mesterséges is

lehet, hiszen élünk, viszonylagos kényelemben,

ami lehetővé tenné, hogy a munkánkon túl is

elgondolkodjunk, sok olyanról, ami veszélyes:

Úgy hirdetik, hogy ránk, biztonságérzetünkre meg

Istenbe vetett hitünkre, ha megbillentjük a

jótékony állóvíz felszínén úszó hajónkat,

hogy mélybe nézzünk, sőt leszállunk oda. Honnan is?

Hát a magas lóról, hogy már mindent tudunk, vagy ha nem,

hát majd a tudós sereg megoldja, hiszen már a

Marsot ostromoljuk, micsoda kilátás egyszer

majd odaköltöztetni déd- vagy szépunokánkat.

Addig pedig jobb, ha előre rágott ételként

esszük az elméleteket világkeletkezésről és

társadalmi egyenlőségről, testi egészség

és lelki egyensúly nehéz szükségességéről.

Pedig meglenne rá a képesség, hogy könnyedén

részesüljünk mindkettő áldásból, lényegében

csak pénzkérdés, hogy miért nem megy, miért drága az,

mit így csupán kevés tud megengedni magának. 

Mert hát nem jut rá, különösen azok számára

nem, akik keveset és nem kiemelt sikerrel

dolgoznak, nem vetül rájuk rivaldafény, átlag-

sorsuk lévén jobb, ha nem vágynak még többre, sokra.

S ezzel lezárhatnánk a kérdést, de tudatunkban

ott motoszkál évezredes eszmény testvériség

ízéről, illatáról, kellemetességéről

szellemi értelemben is: földi mennyországról.

Minek mára már akadálya alig, mégis más

a valóság, mint látható, de nem keseregni

kell rajta, hanem leleplezni kerékkötőket,

kiengedni a féket önfejlesztés kocsiján. 

Nem a Holdra és Marsra tervezni utazást, de

minden szív mélyére, lélek magasába, fénylő

jövőbe, hol igazság világít, igazít el

kijutni eddigi igaztalan útvesztőből.