Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1882)

Teljesség igénye mindenkinek lehet, aki

emberségét ajándéknak érzi, hivatását

lélek-gazdagodásként végzi és éli, s aki

hittel fordul földi-égi ismeretlen felé.

Teljesség vágya teljesül, tudatát kitölti

tudás, mert az életfokozat megélt szakaszán

ura magának, kézben tart gyeplőt s irányítja

saját létszekerét húzó testi-lelki lényét.

Tiszta és világos fogalomra törekszik az

életmező és szereplői viszonylatának

megítélésében, hozzájuk hozzáállása

tudatos akaratlagosságát beleértve.

S tetteivel sem munkálkodik másként, hűséggel

fogantatása céljához, léte értelméhez,

s ebben előrehaladás lépései során

megéli erőfeszítés szenvedély tartalmát.

De minek szükségszerűsége szenvedést okoz,

és már félúton letéríthet kijelölt útról,

inkább már szembeszállsz öröknek mondott törvénnyel,

ne kelljen teljesíteni értelmetlenségét.

Ami tévedés hamisságát, megtévesztését

erőlteti rád, úgy érezheted ettől kezdve, – 

de átlátsz a szitán, nem leszel senki szolgája,

belső törekvésed külső igényt teljesítsen.

Szegényebbé tegyen, mint mire születtél, amit

megérdemelnél, és ezt csalódásként éled meg,

elveszted hited nemcsak életben, emberekben,

még Isten igazságosztásában is kételkedsz.

A világ megismerhetetlenségként tornyosul

föléd, ha egyszer számodra káoszát mutatva

csak vesztesként engedi meg benne forgolódni,

aki el tud igazodni, hazudik magának.

Vagy az igazságnak, s lábbal tiporja erkölcsös

szellemiség vívmányait, mik nem is léteznek,

mellékelt ábra mutatja, kár értük vergődni, 

gonosz uralkodik a világon, törődj bele.

Ám hogy ez a mélypont, ennél nincs már lejjebb, ez a

felismerés elindíthat benned reménysugárt,

mert hiszen mégiscsak túlnőtted, ha rájöttél

a természetére, s leleplezted magad előtt.

Kereshetsz társakat e gondolat mentén, hátha

még többet megtudsz, sőt, olyat ami segítséget

nyújt az alkalmazkodáshoz, együtt talán könnyebb

lesz megtalálni a kiutat jobb jövő felé.

Hogy ne csak úgy bele a vakvilágba ezután

tehát történjen meg veletek az életkerék

forgása, nagy méretben céltalanul, mire kis

törekvéseink már sikerrel felkapaszkodnak,

hanem az egész váljon megismerés tárgyává,

összes már feltárult részecskéje tükörképén

túlinak tekintve értelmünk világosságát,

megcélozva vele eddig sötétben tartottat. 

Ilyenek hatását szenvedtük el hát, teljesség-

hiányt érezve, ami elvont minőség csupán,

valósággá váláshoz tettek mezejére

kell lépni, megszüntetve hatékony elnyomásunk.

Ami nemcsak önértékelésünkre irányult,

eredményesen kicsinyítve minket tudásban

és képességben, hanem világunk szűkítette

még mindig siralomvölgyre, megvalósítva azt.

Így lett teljesség-teljesülés oly időszerű

számunkra, hogy az eredményes gondolkodásunk

kétségtelen cselekvésbe megy át, s megvalósít

eddig csak szép álom-tüneményt, újrateremtve.

Ami a teljes emberiség boldogulását

célozza, benne a minden emberhez elérő

ismeretek gazdagítási gyakorlatával,

tettek szeretetével, szeretet tetteivel.

Teljesült teljesség lesz emberség ajándéka,

hivatás szép gazdagsága ismeretek terén, 

önvágy tudata, megélt tudatosság, szakaszos

életút, a fokozatosság két irányával.