Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1892)

Hittel telt hűség kapcsol össze bennünket egymás

iránt, bármely távolságról, bármely közelségben,

nem vagyunk nem vagyunk, ha nem vagyunk magányosak,

kapcsolat megöleli, hiánya megöli a

lelket bennünk, ezért ragaszkodunk legkisebbhez

is a létezők rendjéből, a növényekhez úgy fordulunk,

mint szépség és jóság forrásához virágok és

az erdő képében, de még ez alattik, tájak,

kristályok, természeti jelenségek is tetszők,

őrizzük emlékezetünkben, szoros kapocsként

szülőföldhöz, anyaföldhöz, országhoz, bolygóhoz,

és kell még az állatokról s embertestvérekről

beszélnünk, közülük egyik jelentősebb, mint a

másik, kinek-kinek melyik, viszont klinikai

eset, mikor bármi az ember elé kerülhet,

nem bocsátja meg sem a természet, sem a szellem,

és fajtánk elárulásának tekinti, bűnös

lélek tettének a lelkiismeret, nincs mese,

mert az értelem fénye emberszemben csillan meg,

onnan kerül át minden másra, legyen az élő

vagy élettelen, emberalkotta vagy természet

jelensége, valóságos vagy képzeletbeli, 

csak társakkal együtt működik az emberségünk,

aminek szentségét elrontja, ha csak munkára

csökkentődik összemberi viszony, mintha azért

lennénk, élnénk, hogy dolgozhassunk, bár abban is van

sok-sok összeérés, elmésség és kézügyesség,

de mindig fölötte lebeg általános érvény 

erkölcsi magasságként, sőt vallási áhitat,

hogy istengyermekek vagyunk mindnyájan, kedvesek

neki, és onnan származik egymás iránt is a

tisztelet és szeretet, nemcsak a kölcsönösség

hasznából, ésszerűségéből, mint szaporodás

vállalása szintén isteni rangra emel fel

mindenkit, s még mindig a nagy többség nem osztja meg

semmivel e rangot, elegendőn kapcsolja az

élethez, míg magukat mások fölé emelők

kevesebb bizonyosságot nyernek életcélok

tekintetében, üdvözítő úton járnak-e,

magán- és magányjellegű birtoklásból nem fog

kiderülni számukra, még hasonszőrűektől

sem kapnak a szívük mélyéig leérő hűséges

hitet, titkolódzó kételyt inkább, hogy más a csúcs,

amit el kell érni, mert a boldogságforrásvíz

ízét semmiféle mesterséges ízesítés

nem teszi igazivá, csak az Istent idéző

kapcsolódás lélekben mindenki örömének

szolgálatát megvalósító közösségedhez.