Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1900)
- dombi52
- ápr. 7.
- 2 perc olvasás

Szándékos vagy nem szándékos mulasztás egyremegy,
ha eredménye siralmas állapot, mögötte
inkább tudatlanságot kell keresni, ha annak
forrását már elég jól feltártuk, beláthatón.
De az elfogadás még várat magára, sokak
fejébe nem fér be új szempontú magyarázat,
mert a régit elegendőnek, sőt szentnek látják,
általa nyert elméleti nyugalmat őriznek.
Múltba-látásról van szó, régóta megtörténik,
hogy a megelőzőt folytatóknak igazolni
kell jogosultságukat egyéb pályázók ellen,
birtokot s állami megbízatást illetően.
Hatalom és vagyon, mely utóbbi ma „csak” sok pénz,
mi velejár az állás fenntartásával, amit
felmenő ősök vívtak ki, és még mindig csak a
felsőbb – idegenekkel teli – osztályról van szó.
Különösen az utóbbi évszázadokban, és
kiemelkedve közülük egy igen kiterjedt
család, egész Európában birtokot bírva,
Istentől rendelt rendet maguknak hasznosítva.
Hozzájuk képest is volt régebbi és hasonló
törekvése nem világi szervezet fejének,
világinak többiek fölé nőni, s mindennek
írásba, okiratba foglalt alapját később
jövők átalakították, meghamisították,
ha kellett, de az írás tiszteletét elérve,
hogy mai napig ragaszkodni lehessen hozzá,
és tanítva iskolákban, tömeg álljon mellé.
Csakhogy azokról szó sem esik, akik mint motort
üzemanyag, hajtották a folyamatokat és
műveltségi szinten biztosították uralmi
törekvések eszközét katonától fegyverig.
Ezzel még ma sem akarnak törődni történet-
fogyasztók, bár a szakemberek már igen, erős
megállapításokkal színvonalat tekintve,
s ebben épp a mi térségünk mindenkit megelőz
igen sokáig, s csak a történelmi közelmúlt
főhatalma tagadta el érdemét, népünket
méltatlanul rivális uralkodó családdal
azonosítva, és eltávolítva hazánkból.
Ezen kellene ma elgondolkodnia, akit
érdekel még a történelem, hogy a ránk osztott
szerephez semmi közünk, ha ott sem voltunk messze,
ahová nem emberek vándoroltak el innen,
hanem képességek általi életmód terjedt
egyébként szét a világban megnyíló földrajzi,
éghajlati kedvező viszony betöltésére,
minek ideje persze nincsen meghatározva.
Mert ha tüzetesen megvizsgáljuk, esetünkben
többféle bizonyíték használható kezdeti
elsőbbségre, nyelv és kézművesség párhuzamos
eredményességére, életmód teljességre.
Ez volt itt a tudás népe, és életrajzát nem
harcias tevékenység jellemzi, hanem béke,
ideje felmutatnunk magunknak és másoknak,
ennél nincs nagyobb múltbeli hatalom és szentség.




















