Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1902)

Higgadj le és ne írj ilyeneket, szól feltétlen

felszólítás helyett józan megfontolás, de

azt a kategorikus imperatívuszt mégsem

véletlen találta ki szerzője Királyhegyen.[1]

Amint az örök békére sem azért tette a

javaslatát, hogy mai elemzők lenézően

megmosolyogják hozzá nem értéséért, mit tud

egy filozófus a valóságos viszonyokról.

Csak képzelődik déli verőn, vele álmodik

a nyomor, bizonyára oly idealista volt,

hogy lila köd homályosította el látását,

s szólt minden világ legjobbikáról itt,[2] nem égben.[3]

De még az is lehet, hogy előre megérezte

tanítványa gondolkodását, hogyha világunk

a mi képzetünk, belőle mindent magunk által

ismerünk, akkor mire várunk, javítsuk jól meg.[4]

Ami majd pár évtized múlva már úgy jelent meg,

mint képzet és akarat, utóbbin minden rejtett

világmozgást, világmozgatást értve,[5] alantas

szándék is, tini költőből fegyverkereskedő.[6]

Olyannyira, hogy Istent megöltétek, meghalt,[7]

hangzott el a vád, s mindezt tehát az ujjukból

szopták gondolkodók, vagy inkább csak lecsapódott

bennük a mindenhonnan kilógó lóláb árnya.

Már a Képes Krónika festője alá tette

a legátus lova alá,[8] bár történészeink ezt is

takargatják, vagy babiloni gabonatőzsde

számlaagyagtábla hamisítókig ellátunk.[9]

Így aztán szükségszerű az első görög költő

panaszkodása is a tarkanyakú csalogány 

parasztság elpusztításáról vad sólyom által,[10]

semmi új a nap alatt, ha elnyomásról van szó.

Miért hallgatunk hát mi, ma élők, mikor látjuk

a rossz irányban folytatott világméretű, de

eltitkolt támogatását reményteleneknek,[11]

kiknek abból a pénzből remény is támadhatna.

Ha otthon maradnának, otthonuk fejlesztését

segíthetnénk, megvan hozzá minden jó eszközünk,

és tudásunk viszont kölcsönös cserét élhetne,

így éppen ők lehetnek unt lelkünk megmentői.

Fülöp fermói püspök és Gentile bíboros.[12] (Kálti Márk azért annyira óvatos volt, hogy a szomszéd lóval ki tudta volna magyarázni a dolgot.)

[1] Immanuel Kant Königsbergben.

[2] Gottfried Wilhelm Leibniz.

[3] Platón.

[4] Johann Gottlieb Fichte Jénában.

[5] Arthur Schopenhauer.

[6] Arthur Rimbaud.

[7] Friedrich Nietzsche.

[8] Tharan-Trieb Marianne gondolata. (A Képes Krónika képei - több mint illusztráció! 2010.  http://www.leventevezer.extra.hu/kronika.pdf.)

[9] Cser Ferenc, Darai Lajos: Pénzt fiadzó pénz, vagy fenntartó törődés? Acta Historica Hungarica Turiciensia 2008/4.

[10] „Most a hatalmasnak mondom, ha megérti mesémet.

Így szólt egykor a sólyom a tarkanyakú csalogányhoz,

míg a magasban a felhők közt karmába ragadta,

s ez szánalmas hangon sírt, szenvedve a horgas

karmok közt, de kemény szóval támadta a sólyom:

’Ó, nyomorult, mit nyögsz? Az tart, aki sokkal erősebb,

s dalnok vagy bár, arra cipellek, amerre akarlak,

mígnem elengedlek, vagy, rád éhezve, bekaplak.

Balgatag az, ki erősebbel mer szembeszegülni,

úgysem győz, csak a szégyenhez még bánata társul.’

- Szólt a sebes sólyom, szárnyát szélesre kitárva.” (Hésziodosz: Munkák és napok. Fordította Trencsényi-Waldapfel Imre. https://mek.oszk.hu/06200/06221/.)

[11] Z. Tóth Csaba: Egy „vádirat” elé. Bevezetés az EIR aktualitásaihoz. Acta Historica Hungarica Turiciensia_2022/1. https://mandiner.hu/kulfold/2025/04/europaba-keszulo-migransok-tizezreire-csaptak-le-a-tuneziai-hatosagok. 

[12] Tharan-Trieb 2010.