Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1949)

Kitaláltuk a „fizikai munka” kifejezést,

mintha az nem lenne egyúttal szellemi munka, de

az, és ha nem tudod a logikáját, nem jutsz messze

benne, mert sok mindent kell teljesíteni, hogy igen.

Például pontosan meghatározni a célt, ami

bonyolult folyamat révén valósítható meg, és

anyagkiválasztástól az eszközhasználatig sok

mindent megkövetel jól ismerni és alkalmazni.

De nemcsak tudni, mit kell csinálni és mivel, hanem

megfelelő gyakorlattal rendelkezni, mert szöget

beverni sok irányból tartva kalapácsot lehet

szükséges, nem beszélve indokolt erőről hozzá.

Az eke szarvát sem elegendő két ujjal fogni,

autóvezetőnek nem lanyhulhat a figyelme,

kútásó, kőműves, ács igen pontos munkát végez,

és igen, még sok feltételnek kell teljesülnie

ahhoz, hogy eredmény szülessen, elvégeztessen

feladat, ami tehát nemcsak „nehéz fizikai

munka” esetén fárasztó, hanem mindig, kell is a

pihenés utána, különben hamar tönkre megyünk.

„Szellemi munka” sem leányállom maga nemében,

szintén teljes embert kíván, hosszú felkészülést és

különleges tehetséget, befogadni adatot 

nagyon nagy mennyiségben s látni összefüggést köztük.

Ilyen tevékenységet végzőkre szokták mondani,

hogy okosok, pedig tehetség tehát, értelmesség

megfelelően magas foka mindenhez kell, ami

eredményt céloz és hasznot hajtó tevékenykedés.

Értelmi erő és testi is, együtt, bizonyos művészi

alkotáshoz, tánchoz, de a sportokhoz is szükséges,

miközben összpontosítani kell, a kifejező

készség előhívására, alkotó folyamatra.

Ha külön-külön megtekintjük, mintegy belelátunk

a szakmákba, hivatásokba, különleges tudást

igényel mindegyik, hogy jól végezzék, és nem könnyű,

nem véletlen, hogy gyakornoki időre vesznek fel.

Mindenkire szükség van, aki dolgozik, értéke

a megoldásnak van, s nem valamiféle rangsornak,

ne takargassuk a semmittevést áltevékenység

elismerésével igazinak, legyen gyümölcse.