Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1964)

Itt, eme ezben, ami van, benn van az az is,

sőt eredetileg ezzel találkozva nyílunk

meg a világra, kívülünk esik minden, amit

érzékelünk, csecsemőként magunkat még alig.

Az anyaméhben ez a lét teljesen nyilvánvaló,

sejtösszességünk párhuzamosan alakul ki,

sokáig azt hittük, minden az anyától jön,

és külső hatást isteni lélek biztosított.

A születés tehát a fogantatással indul,

a világra jövés titka már ott megvalósul,

az a törvényszerű állapot hoz létre magot,

hogy testalkotók, s maga az egész is elavul.

Szaporítószerv rejtekezik minden élőben,

különösen csodálatos folyamat ez mindig,

mintha más dolga nem is lenne annak, aki él,

így simulunk bele természeti rendbe mi is.

Anyatermészetnek hívjuk a környezetünket,

ez valójában élővilág alapzatokkal,

míg a fennlévők világosságot szolgáltatnak,

ég és föld között pedig mi játszunk a színpadon.

Az anyaszerep meghatározó, őrajta át

folyik a táplálkozás, köldökzsinór, mellbimbó,

és ha ő teszi a szánkba az ételt, nincs mese,

le kell nyelni, amit ő nem kedvel, mi sem fogjuk.

Az első távolságmegtételig bénán fekszünk,

de azért forgunk, majd kúszni-mászni kezdünk hévvel,

nagy izomteljesítmény már az is, és felállva

elindulunk a távolságmegtételek útján.

Erre mondják, hogy felfedezzük a világot és

bejárjuk lehetőleg minden zeg-zugát, de

eleinte csak kis méretben, majd világszerte,

s végül ma már az eget ostromoljuk az űrben.

El akarjuk érni az azt, annak végét, célját

is a gondolkodással, s azonközben rájövünk,

hogy mindez a mi törekvéses létezésünkből

fakad, az van benne, mit tudatból beleviszünk.

Így válik az azból ez, itt már nemcsak közel

környezetünk, de az egész mindenség, s ez sokkal

nagyobb lépték, mint növényeké, állatoké,

ám egyedül szinte semmik lennénk ezt végezni.

Szerves természetünk lett a kapcsolódás egymás

felé, a közös tevékenységen túl fontosabb

a közös gondolkozás, minek egyik oldala

a világtükrözés, másik az egymással közlés.

Ennek eredménye, hogy nekünk minden ez itt lett,

az ott pedig az elvégzendő feladat, közben

igazán akkor érezzük jól magunkat, mikor

mindkét oldalt beteljesítjük, ne hidd, hogy több kell.