Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1982)

Második természetnek hívják lakásban élni,

konyhában ételt készíteni, ruhát varrni és

mosni, járművel közlekedni, iskolába és

munkába járni, gyógyszert szedni, vagy vigadozni.

Amit mi hoztunk létre saját szükségletre vagy

kedvtelésre, felhasználva az elsődleges vagy

külső természetet, alkotásunk, vagy rájöttünk

törvényére és az alapján jó találmányunk.

De az is, ha szabályozzuk a folyót, elhordjuk

a hegyet, mert cement lesz belőle, erdőt irtunk,

földet szántunk, magot vetünk, műholdas földképet

nézegetünk, az időjárást befolyásoljuk.

Elektromos áramot, telefont, tévéadást,

számítógép nyújtotta szolgáltatásokat úgy

veszünk, mintha sosem lett volna, hogy nem lett volna,

fogorvoshoz járunk, szívserkentő lehet bennünk.  

Bolygónk túloldalán lévőkhöz élőadásban

kapcsolódhatunk, oda is utazhatunk záros

határidőn belül, földrésznyi országokat úgy

élünk, mint honnan és hová javak áramolnak.

Megküzdöttünk érte, hogy ezáltal könnyebb legyen

fenntartani magunk, mit jókedvünk elősegít,

de első cél a biztonság minden értelemben,

egészség és okosság, jó étkezés, pihenés.

Mindezt olyan berendezkedéssel teljesítjük,

miben a nyers, első természet kevéssé vesz részt,

meg is lepődünk, ha vihar támad, a gyerekek

félnek villámlástól, mennydörgéstől, nagy széltől.

S ezt a második természetet emberek hozták

létre és tartják fenn, minek során elmés szerszám,

kiváló eszközök s önműködő gépek állnak

rendelkezésünkre, tökéletesítésükkel.

Azaz sosem állunk le, de már a kőpenge is

jól kézre állt, s vulkáni üveg éle élesebb

minden acélkésnél, valamint a mai okosnak

mondott kütyük mind értünk vannak, nem mi azokért.

Ezért a második természet helyett eszeset

kell mondanunk, és nyilvántartanunk, mi jött létre

általunk, hogy csak újat találjunk fel, ne régit

ismét, legyünk birtokában emberi tudásnak.