Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1983)

„Lélekben veled vagyok”, nem tudom, mit jelent

együttérzésen túl, van-e valami további

kapcsolat közöttünk olyankor, indul-e felé

tőlem olyan hullám, amit ő is megérezhet.

Legyen a megcélzott egyén vagy közösség, mindig

jó érzés szándékkal gondolatban mellé állni,

megnyugtató, hogy legalább ennyit megteszek, ha

többet, valóságos segítséget nem adhatok.

Ugyanakkor az együttességre ismerünk sok

példát, amikor a megérzés kölcsönös, utóbb

kiderül, hogy adott pillanatban volt egymásra

hatás, mégpedig fontos esemény alkalmával.

Lelki társnak lenni, bizonyos emelkedettség

és jó érzés, még akkor is, ha egyoldalú, csakhogy

ennek tartalma sokszor kétséges, ha csak

üres rajongás, és nem vezet el jobbításhoz.

Viszont utánzandó mintaként egy tulajdonság,

képesség, alkotás és annak létrehozási

módja igen ösztönző tud lenni, hallunk róla

beszámolókból, de az már sokkal magasabb szint.

És a szülők szeretete, családban egymásra

figyelés, aggódás és kitartó támogatás

igen jól jön, szinte intézményes jóság, és ha

hiányzik, megszenvedjük, többlete nagy ajándék.

Persze tűzön-vízen át tanúsított közvetlen

odaadás, tevőleges segítség, biztatás

mögött is ott húzódik lélekbeli közösség

vállalás, sport terén szurkolás különlegesség.

Mester és tanítvány között is élő marad a

kapcsolat, kihat minden percre, mikor nincsenek

együtt, elkíséri alkotás megkövetelte

magatartás elvárása, szorgalmat jutalmaz.

Egyébként a folyamatok, tettünk, törekvésünk

mögött, vagy benne, szintén lelki tényezőként van

jelen az eszme, ami a lényegét adja, így

megismerése és követése feladatunk.

Akárcsak elvek szerint élni, melyeket

egykor azok tanítottak, akik jót akartak nekünk,

közvetítették világunk elvont alapját, mit

törvényszerűen fogad el tőlük most a lelkünk.