Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1995)

Kinyílt a világ, virágzik ezer lehetőség

színesen, illatosan vonzón, és nem kényszerből

kell felkeresni, menekülve, vagy házassági

függésben, hanem önként szabadon választhatod.

E kedvező tényezők miatt többen mennek el,

hagyják otthon a hazájukat, s már ellenkező

irányban is, mint ezelőtt, de a visszatérés

bármikor megtörténhet, szomszédba meg ingázhatsz.

Azonban nem olyan egyszerű még ez sem, lelki

terhet jelent egyrészt, felkészülést új életre

másrészt, mit a kapcsolódás magas szintre emelt

mivolta könnyebbít, gazdagabb fejlettség csábít.

Ugyanakkor sok a tisztázatlan kérdés, ami

csak lakva mutatkozik meg igazán, mi marad

személyiségünk alapvető összetevői

tekintetében használható új környezetben.

Mi lesz a beidegzett kultúrával, anyanyelv

előnyeivel a gondolkodásban, egyszerűbb

vagy bonyolultabb lesz-e boldogulni a munka

világában, megoldás sosem próbált helyzetre.   

Aztán társkeresés nehézsége, rejtelmei,

ha csak inkább hozzád hasonló bevándorlókkal

tudsz találkozni, a bennszülöttek zárt ajtóit

nem törheted fel, ezért kevesebből részesülsz.

Mármint az új és más ország más megszokásaiból,

s általános színvonalból szellemi téren

szintén, a történelembe ágyazottakat nem

ismerve, értve és élvezve vagy elszenvedve.

Ugyanakkor a sajátjaid valamennyire

veled maradnak, külön erőfeszítéssel kell

megszabadulnod tőlük, ha úgy döntesz, keserűség

tapasztalással, szerencsés kettősség vállalás.

Ami ha máskor nem, gyermeked születésénél

csak előjön, hogyan neveld, mivé, milyen nyelven

avasd be az élet nagy titkaiba, előnyt vagy

hátrányt okozol, ha majd azonosságot keres.

Megtévesztéssel nem megy a megoldás felé ez

a problémahalmaz, szenvedés lesz a vége, ha 

elmarad a tisztázás, elhatározás és csak

sodródik, aki következetlen ily nagy ügyben.

Hogy ne végzetes állapottá, rémálommá és

kilátástalansággá váljon a kinti élet,

több mintát is meg kellene ismerni, sikeres

alkalmazkodástól az okos hazatérésig.

Hogy majd visszatekintve életművének lássa

kalandját, aki megalapozottá tette a

következő nemzedékek számára családi

életüket, történjen az régi vagy új helyen.

Mert a húzóerőt a derékhad adja minden

társadalomban, és ez vonzóerő, oda és

vissza, gyökerekkel és újat feltalálással,

mindet őrizni, táplálni kell jó akarattal.

Végső soron pedig az embermozgásnak van szép

és hasznos hivatása, tudás kiegyenlítődés,

minden előnyös eljárás megismerése és

közvetítése, előnytelenek mellőzése.

S hogy ebben az egyénnek kell szerepet vállalni,

még akkor is igaz, ha intézményessé vált a

kapcsolatépítés, legyen hajlam valódi új

felé és önzetlenül a jobbat közzé tenni.