Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1995)

Kinyílt a világ, virágzik ezer lehetőség
színesen, illatosan vonzón, és nem kényszerből
kell felkeresni, menekülve, vagy házassági
függésben, hanem önként szabadon választhatod.
E kedvező tényezők miatt többen mennek el,
hagyják otthon a hazájukat, s már ellenkező
irányban is, mint ezelőtt, de a visszatérés
bármikor megtörténhet, szomszédba meg ingázhatsz.
Azonban nem olyan egyszerű még ez sem, lelki
terhet jelent egyrészt, felkészülést új életre
másrészt, mit a kapcsolódás magas szintre emelt
mivolta könnyebbít, gazdagabb fejlettség csábít.
Ugyanakkor sok a tisztázatlan kérdés, ami
csak lakva mutatkozik meg igazán, mi marad
személyiségünk alapvető összetevői
tekintetében használható új környezetben.
Mi lesz a beidegzett kultúrával, anyanyelv
előnyeivel a gondolkodásban, egyszerűbb
vagy bonyolultabb lesz-e boldogulni a munka
világában, megoldás sosem próbált helyzetre.
Aztán társkeresés nehézsége, rejtelmei,
ha csak inkább hozzád hasonló bevándorlókkal
tudsz találkozni, a bennszülöttek zárt ajtóit
nem törheted fel, ezért kevesebből részesülsz.
Mármint az új és más ország más megszokásaiból,
s általános színvonalból szellemi téren
szintén, a történelembe ágyazottakat nem
ismerve, értve és élvezve vagy elszenvedve.
Ugyanakkor a sajátjaid valamennyire
veled maradnak, külön erőfeszítéssel kell
megszabadulnod tőlük, ha úgy döntesz, keserűség
tapasztalással, szerencsés kettősség vállalás.
Ami ha máskor nem, gyermeked születésénél
csak előjön, hogyan neveld, mivé, milyen nyelven
avasd be az élet nagy titkaiba, előnyt vagy
hátrányt okozol, ha majd azonosságot keres.
Megtévesztéssel nem megy a megoldás felé ez
a problémahalmaz, szenvedés lesz a vége, ha
elmarad a tisztázás, elhatározás és csak
sodródik, aki következetlen ily nagy ügyben.
Hogy ne végzetes állapottá, rémálommá és
kilátástalansággá váljon a kinti élet,
több mintát is meg kellene ismerni, sikeres
alkalmazkodástól az okos hazatérésig.
Hogy majd visszatekintve életművének lássa
kalandját, aki megalapozottá tette a
következő nemzedékek számára családi
életüket, történjen az régi vagy új helyen.
Mert a húzóerőt a derékhad adja minden
társadalomban, és ez vonzóerő, oda és
vissza, gyökerekkel és újat feltalálással,
mindet őrizni, táplálni kell jó akarattal.
Végső soron pedig az embermozgásnak van szép
és hasznos hivatása, tudás kiegyenlítődés,
minden előnyös eljárás megismerése és
közvetítése, előnytelenek mellőzése.
S hogy ebben az egyénnek kell szerepet vállalni,
még akkor is igaz, ha intézményessé vált a
kapcsolatépítés, legyen hajlam valódi új
felé és önzetlenül a jobbat közzé tenni.


















