Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1997)

Mi, s mire jó a tisztesség, tudja még valaki

ebben az országban? – mert bár emlegetik, mikor

szólván, hogy ne essék, megtiporják mégis, tehát

szándékosan, s mintha attól ebből nem lenne baj.

Mintha végtelenül el lehetne mulasztani,

amit egyszer sem szabadna, hogy épületesek

legyünk, vegyük komolyan az életet, mikor kell,

s ne röhögcséljük el, ha nincs tarsolyunkban ötlet.

Ha nem tudunk mit kezdeni fájó történéssel,

ami még veszélyes is lehet ránk, megoldásunk

hiányának elmismásolása növeszti az

esélyét, hogy bekövetkezik, vártnál hamarabb.

Valódi ellenállást az tud tanúsítani,

látván a viharfellegeket életünk egén,

aki hitelesíti magát s képességét

korábbi hasonló alkalommal kétség nélkül.

Azt a tapasztalatot kell most tisztességesen

képviselni, s „ha reménytelen a lehetetlen,

elbukásunk is győzelem”, de talán nem ilyen

tragikus ma a helyzetünk, ám felismerés kell.

Legelőbb, mint már érzékeltettem, a kiállás,

ami nem lehet bumfordiságra kelekótya

válasz, szügyig a hámba vagy jármot a nyakra, de

húzni az istrángot, az igát másként nem lehet.

Ha nem vállalod magad, ha nem azonosulsz kemény

véleményeddel, mit akarsz, mit vársz? – „véletlenül,

tusa nélkül csatát nem nyerünk”, te is jól tudod,

eredményt akarsz? – meg kell fogni a munka végét.

Sok beszédnek sok az alja és a tett halála

az okoskodás, különösen ha új helyzetről

van szó, amely a tisztességtelenség határán

mozog, s kihasználja támadott tétovaságát.

Ekkor tehát nem elég, bár nélkülözhetetlen

a józan ész, mindennapi tudat javaslata,

meg kell erőltetni az elmét, tanulmányozni

hasonló eseteket múltból és a mából is.

S főként ténylegesen ragaszkodni a közösség

egésze érdekéhez, minek felismerése 

csak őáltaluk, megkérdezésükkel születik,

azt kell majd tehát tisztességesen előadni.

Ezt felhatalmazásnak nevezik, s csak akkor van,

ha senki senkit nem akar becsapni, álságos

a kényelmesség felszínessége, árulás is,

ha nem végzed el a dolgod, bár ők bíznak benned.

Kik? Hát a barátaid, ismerőseid, sőt még

ismeretlenek is, akik látnak minden lépést

a mai világban, ami érdekükben vagy az

ellen történik, s megítélik tevékenységed.

Az pedig legyen tehát felkészültséget, okos

viselkedést mutató, a végsőkig törekvő

elkerülni végzetes irányt, elérni legjobb

lépést, mert csak ekkor vagy tisztességes, légy is az!