Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2001)

Ki a mítosztalanítás nagy fájába vágja

fejszéjét, csak később szembesül vele, mennyire

sokrétű jelenségről van szó, beágyazódva

az életünkbe, a mítosz erejét tekintve.

Eleve a kérdés szinte megválaszolatlan,

megválaszolhatatlan, mikor s hogyan jött létre

a csillagképek felismeréséből azoknak

megszemélyesítése rajzolatuk alapján.

Ahány ház, annyi szokás, a mitológia is

sokszínű első meglátásra, de mégis vannak

egyezések, például római s görög között,

míg végül azonosságokat mutathatunk ki.

S ez kiterjed a világ minden tájára, minek

oka éppen nem az, hogy a magasban éjjel, ha

nincs felhő, mindenki ugyanazt látja, pislákol

felette a csillagsereg, mert más fokból mást lát.

A bolygónk gömbalakja intézi mindezt, de a

keringése miatt többet látunk égabroszon,

mintha mozdulatlan állna, de ez csak sávos

átlapolás, az egész eget nem nézhetjük meg.

Így hát valahonnan valahová terjedhetett

az égismeret az emberiség életében,

vándorlások pedig vitték a tudást, és az új

égi látványra új helyen alkalmazni tudták.

De még csak a jelenség megragadásnál tartunk,

elnevezni egyetemesnek vélt fogalommal

kellett, ha megértésre és hozzáigazodásra

számított a közlője, népmesék árulkodnak.

Azaz beszédesek abból a szempontból is, hogy

nemcsak erkölcsi tanulságokat érdekesen

adnak elő, hanem minden beavatott tudta,

az ott a világegyetem színpadán történik.

És akik erre az emelvényre fel akartak

kerülni szereplőkként, élő emberekről van

szó, magukat elvben hasonlónak látták, mint

mítosszá vált mese emelkedett alakjai.

Összekeverték az égi és földi világot,

hogy a hatalmaskodás kegyetlen természetét 

valamennyire oldják, szükségszerűnek mondva

a működéséhez felhasznált áldozatokat.

Az égi elvek, elvont létezők tehát azért

lettek megszemélyesítve, hogy a földieket

hozzájuk lehessen emelni, akik talán el

is hitték isteni kiválasztottságukat.

Ami kellett a lelkiismeret megnyugváshoz,

hiszen a gazdagságuk mások leverésével

járt együtt, de azt az árat tehát indokolta

és másokkal fizettette meg az ő nagyságuk.

Ám mikor most itt járunk a magyarázattal, nagy

ennek valószerűtlensége, különösen az

ó-birodalmi méretekben, utólagos hamis

beállítás, történelmünk meghamisítása.

És hogy ez mennyire sérthetetlenül jelenik

meg, mutatja a korábbi kőbe vésés, aztán

szentírások gyakorlata, ezek valójában

rege-népszerűsítések, világhatalomért.