Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2002)

Fénylő életünk van, a legnagyobb világosság

lengi be, lenghetné be, ha hagynánk teljesülni

az élet és az elme minden örök vívmányát,

amit valaha az ember már egyszer kivívott.

Kezdve a megélhetésről való gondoskodás

előrehaladott mivoltával, messze túlra

mutatva a szükségletekhez szükségeseken,

finomság és bőség áraszthatna el mindenkit.

Aztán olyan lakásban lakunk már legtöbbnyire,

ami nemcsak az állati létben tapasztaltak

összehasonlíthatatlanul felülmúlása,

de az emberek alkotásának is a csúcsa.

Közlekedés netovábbjaival rendelkezve

felfoghatatlan az a kezdetlegesség, ahogy

a régi időkben nyűglődtünk e területen,

igavonó állatokkal, csónakokkal haladván.

Az egészségmegőrzés, betegségelhárítás,

megelőzés össze tudja foglalni, használva

az eddig felhalmozott összes tapasztalatot,

és hatékony tömegméretekben nyilvánulva.

A tudásátadásnak, -növelésnek olyanok

az eszközei, intézményei, amit ugyan

kezdetlegesen már az ókori időkbe is

belelátunk, de akkori ritkasága fájó.

Istenészet helyett, amikor akaratának

minket illető mozzanatait próbálta

arra szakosodott réteg gyáván kifürkészni,

ma az emberi öntudat arat dicsőséget.

Igaz, ebből csak a legjobbaknak juttatnak,

s hogy kik az ilyenek, jutalomra méltók, igen

sok igazságtalansággal van kiválasztva, még

embercsoportok esetében is tévedve.

Nemcsak egyes emberek megítélésében tehát,

mintha a korábban győztesek diktatúrája

élne tovább, mert nem igazi győzelem volt az,

nem a legjobb, hanem a legszerencsésebb győzött.

A szerencsekovácsok viszont fegyvert csináltak

a képesség-vívmányokból, azzal rettentették el

a legyőzötteknek mondottakat, és rettentik

el máig, mert az erkölcs ez időkben romba dőlt.

Kettévált, a magukat kiválasztottaknak tartók

számára mást jelentett, mint a többieknek, akik kevés

joggal bírtak Szent Korona Országain kívül,

de itt, annak tagjaiként magukat képviselték.

Ezért régóta már leverettettünk, nehogy ez

a közösségépítő rendszer elterjedhessen a

föld többi, fejlettnek mondott részén, hisz

máshol e primitívnek láttatott mód megmaradt.

Fel kellene tehát zárkózni a szellemi-

lelki világnak anyagiasság mellé, helyett,

hogy a hatalmi mámort felváltsa igaz öröm,

használva és gyarapítva fényben fürdő létünk.