Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2005)

Nehezen nyugszol meg, ha erős törekvésed van,

hogy sikerül-e elérned, izgalommal várod

a fejleményeket, izgatottságod már-már vakká

tesz, vagy hitetlenné inkább, kiben-miben bízhatsz.

Sokáig dédelgetted, vagy lehet, hirtelen tört

rád a felismerés, mire, merrefelé kell most

erőd kifejtened, vágyad engedned bontakozni,

hogy tiéd legyen, általad, érted, mi megtetszett.

Megigézett szinte, megpendítette lelkedet,

és igyekeztél megbizonyosodni, nem tévedés,

tényleg kell neked, szükséged van rá, javadra lesz,

csak hát nem könnyű megszerezni, mi nem a miénk.

Áldoznál is érte, ha lehetne, ha az oly könnyű

lenne, ha csak rajtad múlna, ámde bizonytalan

is vagy magadat illetően, felkészültél-e

befogadásra, mert lehet, változna életed.

Az a megszokott időbeosztásod például,

amit bizonyára fel kellene adnod attól

kezdve, hogy birtokodba került, tiéd lett, érted

van ezután, de ki kell szolgálni élvezethez.

Csak a létéhez szükségeseket beszerezni

és gondoskodni utánpótlásról, karbantartást

sem mulaszthatsz el bűntudat, utólagos bánat

nélkül, nagy kérdés tehát, hogy tényleg akarod-e.

Mit is? – szinte mindegy, kiről-miről van szó, mindez

a kétely és örömfeltolulás egyszerre ott

kísért, üldöz, reményt kelt és bizonytalanságot

szül, hiába is próbálnál közömbös maradni.

Életkornak, nemnek, anyagi helyzetnek, lelki

állapotnak, iskolázottságnak, ábrázatnak,

és még sok mindennek függvénye, hogy éppen ki, mit

szeretne elérni, megkapni vagy megszerezni.

Háziállattól a divatos járműig, háztól,

kerttől, nyaralótól különböző ruházatig,

barátkozástól a szerelmes létig, nagy a tét,

mikor pótolni kezded, ami ebből hiányzik. 

Megváltozik állapotod, az biztos, ha tényleg

akarod és elhatároztad, hogy legyőzöd az

akadályokat érte, de közben szinte mindig

kiderül, hogy azok kisebbek, ők is akarják.

Akarnak téged gazdának, társnak, ajánlkoznak

állatok, incselkednek tárgyak, és érdeklődve

fordulnak feléd, akik felé úgy nyilvánulsz meg,

ahogy előtte sosem tapasztalták, érezték.

Tehát mikor most azt mondjuk, kettőn áll a vásár,

jól jegyezd meg, vésd fejedbe, hogy bátor légy bízni

a kiszemeltben éppúgy, mint szemed választásában,

hass oda, alkoss, szeress, s életed fényre derül.