Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2012)

Hogy védekezzünk riogatás ellen, ha egyszer

kikerülhetetlen, mindenhol megtalál, hírben

megtörténtekről, eljövendőkről, beszámolók

serege kering fölöttünk, lecsapjon lelkünkre.

Az elviselhetetlenségig fokozza bennünk

az érzést, fájdalmat és felháborodást vegyest,

nemcsak a lelki békénk van így veszélyeztetve,

nyugalmunkat izgalom, sőt irigység válthatja.

A cél tehát, hogy kimozduljunk megszokottság és

természetesség védelméből, kiessünk hálónk

szétszaggatott kötelékei hiányában, mit

leginkább nyelvileg nyiszálva lehet támadni.

Lezüllesztett beszéd, mondanivaló a fegyver,

káromkodással felérő kifejezés röpköd,

s hogy ne érezd magad te célkeresztben, valaki

másra mutogatnak, elhiggyed, hogy ő a bűnös.

Minden baj okozója, mégha az nem is a te

bajod, jól megvagy, de talán lehetne jobb is, így

a hergelés nálad is bejön, s ha nem, félelmet

kelt, de mindenképp hatékonyan működő eszköz.

Beszorít olyan szellemi magányba, ahol még

a családtagjaidat is megtámadod, ha nem

visszhangozzák kimondott véleményedet, ha nincs

egyetértés, más gondolat ellenséggé válik.

Már nincs lehetőség érvelésre semmi mellett,

az ellen kell felvonulni egységesen, amit

valahol kisütöttek és veled csináltatnák

meg, kellesz te is a tömegerőt felmutatni.

Ám erre már nem vagy hajlandó, bár sok mindennel

egyetértesz a bírálatból, a megoldásra viszont

saját elképzelésed van, csak ahhoz hasonlót

szeretnél támogatni, megvalósulni látni.

Miként maradj ki hát az őrületből, mintául

az időjáráshoz való viszonyod szolgálhat, ott

is van veszélyt kiáltás, világvége jóslat,

mialatt a valóság a maga útját járja.

Ahhoz kell tehát alkalmazkodni, nem félelem

és csatolmányai haszonhúzásához, minden

kritika addig igaz, ameddig jobb megoldást

nyújt mellé, ezt kell tehát most is megkövetelnünk.