Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2019)

Az a hatalom, melyet rejtett ellenerők nem

gyengítenek le, rögtön túlhatalommá válik,

mihelyt megszerzi a marsallbotot s vezényelni

kezd országot ígérete s kénye kedve szerint.

Megengedheti magának az észszerű döntést,

amit majd utólag lát helyesnek a lakosság,

viszont kritizálás melletti ellenjavaslat

hiányzik, csak eredményt nem mindenki üdvözöl.

Nem mindenki örül műveletek sikerének,

hangadóik hangosabbak lehetnek híveknél,

mert az érdemnimbuszt lerombolni legkönnyebb,

annak állításával, hogy sokkal jobb lehetne.

Holott csak az a bajuk, hogy árnyékos oldalra

kerültek, nincs napsütés, befolyás védernyője,

kedvező elbíráláshoz sem juthatnak hozzá,

és még csak reményük sincs már sorban állni érte.

Aki pedig csak közönségesen, átlagember

módján éldegél, kis előrelépést is érez,

élvez, s megsejti az ellentábor szavaiból,

ha velük rosszabb lenne neki, nem szavaz rájuk.

A rendszer beáll egy önegyensúlyozó szintre,

mi egyáltalán nem igazságosság bajnoka,

piramisszerűen oszlik el a jótétemény,

felül kevesen lehetnek, alul sokan vannak.

Bár nem káprázatos, mégis megtévesztőn hamis,

hogy szebbre fordítva azért nincs, mert nem akarják,

pedig ez sem nem önzés átka, sem nem irigység

szükségszerű tárgya, hanem törvényszerű helyzet.

Vágyakozás hajtja az egészségest,

s önkorlátozással nem megy a nemzet szekere,

nem lehet egész életen át szentként böjtölni,

amit megszerezhetünk, azt szeretnénk megkapni.

Legyenek az akadályok sokkal kisebbek, mint

ami még elviselhető tűréshatár, és akkor

boldogok lesznek a szorgalommal munkálkodók,

mert a dolgos kéz és ész tevékenykedni akar.

Emlékezete hűvös gyümölcsérlelő raktár,

örül, ha hűtéséhez elég segítséget kap,

s hogy nyersen fogyasztja el, vagy lekvárt főz belőle,

nem hagy beleszólni, legyen övé választása.

S még ezer dolgát önállóan végzi, nem béna,

nem vak, nem szorul családi pátyolgatásra,

ha megfelelően van irányítva országa,

keresi, s megtalálja benne helyét, szerepét.

És sokkal jobban szeretné, ha csak a háttérben

mutatná működését korlátos mértékben

a hatalom, amikor szükség van rá, lépjen elő,

ő pedig büszke saját népfölség tagságára.