Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2030)

Furcsa, ahogy magukat igényesebbnek tartó

táncdalszövegek elég egyszerű módon nyúlnak

ma a mély emberi érzésekhez, kérdésekhez,

lételmélethez és istenészethez, mondhatnánk.

Ám én ne panaszkodjam, mert hiszen lényegében

én is ezt csinálom itt, csak talán elvontabban,

elméletibben, de gondolkodásvonatkozás

valóságra, elismerendő ama dalokban.

Nehéz egyáltalán megpengetni ilyen témát,

illetve azért nem nagyon jött szokásba, mert az

illetékes korábban vallás és bölcselet volt

e téren, ráadásul latinul adták elő.

Ami fordítás abból ritkán nemzeti nyelven

lecsöpögött, egyrészt tele volt még latin szóval,

mint korabeli német szövegekben láthatjuk,

másrészt a magyar népet nem nagyon érdekelte. 

Megvolt neki a maga világlátása, amit

népmesékből, népdalokból ismerhetünk fel, és

bizonyos hősénekekből, regékből, de azért

utóbbiakat inkább felülről terjesztették.

Bár még a királyi udvarban is tartották a

népszokásokat, ott azonban a vallást is jobban

művelték, példaadásként, hiszen sokrétű

békés, boldog élet elérése útja-módja.

Talán a nyugalmat lehet megnevezni legfőbb

szabadságfok-jellemzőnek, középkori embert

igen félreismerünk, mikor visszavetítjük

rá újkor elnyomó-kiszipolyozó ármányát.

Okosabbak voltak, mint gondoljuk róluk, annak

maradványait látjuk és élvezzük nyelvünkben,

amikor a tárgyiságot nevén nevezzük, de

az elvont fogalmakat ők körbeudvarolták.

Körbekerítették történetekkel, példákkal,

hogy a tanulságok, tapasztalati tanítás

szemléletességgel jelenítődjék meg, mert csak

úgy lehet igazán tudni, miről szól a mese.

A modern világ, különösen a nyugatinak

mondott, törekedett kiiktatni ilyen hasznos

magatartást a nép köréből, és fogalmakat

erőltetett helyzetekre, összefüggésekre.

Azt külön meg kellett tanulni, mit jelent, és a

magyarázatot nem a szülőktől, nagyszülőktől

kapta a diákká tett gyerek, igaz így orvos,

mérnök és tudós könnyebben válhatott belőle.

Viszont igen nehéz lenne elvont fogalmakból

álló szöveget énekelni, még szenténekek

sem olyanok, közel kívánkozik a szívhez a

dal, nem műfaja miatt, hanem mélyebb az oka.

Különösen a szerelemről lehetetlen nagy

általánosságban énekelni, nem is teszik,

személyes élmény vagy várományosa dalolja

el reményét, s örömét vágya beteljesülésén.