Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2037)

Ha csak eszközeink pontosságát nézzük, igen

elcsábulunk a modern kortól, nemcsak az időt

osztottuk fel önkényes kicsinységeket téve

mértékül, így a világ kezdetéig elmenve,

hanem a teret, a világot körülöttünk, és

tárgyakat, utóbbiaknál viszont észrevéve,

hogy nem is léteznek a parányok szintjén úgy, mint

érzékeljük őket, s ez sok bajunk forrása lett,

de nem szükségszerűen, nem elméleti szinten,

mert hogy a világ a mi képzetünk, s mint szemüveg

nagyít, kicsinyít érzékszervsor, és szűri a zajt

káoszból rendet teremtve, már bölcsek megmondták.

Előbb, mint mikor a felszín mögé kezdtünk nézni,

messzelátó távcsövet anyagbelső felé

fordítva, felfedezve a nem látott, magának ‒

nem nekünk ‒ való világot, de ez nem volt elég.

Itt nem állt meg az ettől kezdve már nemcsak csodált,

de egyenesen rettegett jelenségkutatás,

kutatók rejtélyes halála figyelmeztetett,

teremtő Isten tervének közelébe értünk.

Akinek nem lehetett célja határtalan

erős fegyverré tehető világot alkotni,

mert a fegyverek nem ilyen tudásból születtek,

s csak fegyelmezésre használva voltak hasznosak.

S hogy még a magasműveltség is mennyire szerves,

mutatja az igény és a javaslat, mi felmerült

akkor a magánvalóság felfedezőjében,

legyen megteremtve az örök béke a földön.

És amint a fémolvasztás, ipari s egyéb nagy

fejlődés felemésztett élő természetet, 

a föld mélyét is kimerítjük egyre több helyen,

ily nagy tétek közepette erkölcsünk megbomlott.

Nem a király mondja ki a törvényt, tanácsadók

segítségével, hogy az minden szempontból legjobb

legyen, már nincs ilyen király, érdekemberektől,

akik döntenek, nem várható egyetemesség.

De hogy az mégis megvalósul valamennyire,

éppen magas fejlettségi szint eredményezi,

s mi egykor a fegyvergyártás mellékterméke volt,

eddig elképzelhetetlen eredményeket hoz.

Ugyan háborúk fájó árnyékában, de hosszú

szünetében világháborúnak, a gazdaság

beláthatón már túlnőtt, sosem látott gazdagság 

jött az emberiségre, persze még nem mindenütt.

De a remény eljut mindenhová, van rá eszköz,

hogy gyorsan terjedjen mai legfőbb jó, a tudás,

s ha már kitágult szemhatár távol csillagokig

s világokkal vemhes semmiig, ne adjuk fel az

igényt eme lehetőségek valóban békés

célú felhasználására, új korszakot nyitva,

ahol a testvériség szelleme s gyakorlata

szolgálja alkotó szabadság egyenlőségét.