Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2124)

Csak utólag fedezünk fel sokmindent, amit már
a kezdetek óta birtoklunk, használunk, és hát
nélküle nem működik a testünk, s akkor már
a lelkünk sem, az összefüggés tudata segít.
Olyan elemek, vegyületek hatásáról van
szó, melyek bár igen kis adagokban, de mégis
nélkülözhetetlenek, sok betegség miattuk
alakul ki, amennyiben hiányuk tartós volt.
Valamint az erkölcsi–szellemi hiányérzet
szintén romboló hatású hosszútávon, merthogy
a letargiába süllyedés kikezdi testi
egészségünket, jobb kezelni mesterségesen,
gyógyszerekkel akár, minthogy megadjuk magunkat,
a sorsra fogjuk a bajt, amit a körülmények
okoznak, s azok még sok másért is felelősek.
Azaz igen meghatározó például, hová
születik az ember, városba vagy vidékre, a
családja gazdag-e vagy szegény, és az évszázad
is szerepet játszik, az emberiség létszáma.
Mindez az életminőségben mutatkozik meg,
csapódik le, és bár emelkedés van látszatra,
a tüzetes vizsgálat feltárhat kiinduló
állapot és a jelen közötti nagy leromlást.
Mert nincs az emberség minőségének felelős
képviselete még az állami kormányzásban
sem, nemhogy a nemzetköziben, vagy vállalatok
szintjén, pedig utóbbiak igen nagyok lettek,
nagyobbak országoknál gazdagság értelmében.
Azt mire fordítják, további gazdagodás-e
az önző szempontjuk, mindegy, milyen áron, termelőt
és fogyasztót egyaránt alárendelnek ennek.
De még a nemzeteken belüli bevételek
sem kerülnek mindig erkölcsös elosztási mód
hatálya alá, átfogóbb érdek fennmaradás
érdekérvényesítése igen ellenséges,
gyakran tőlünk nagyobb szereplők társaságában.
Ezért eszünk tápanyag nélküli ételeket,
mérgezzük magunkat tartósítószerekkel, és
emészthetetlen, káros eszméket kell lenyelnünk,
miközben azért mi tisztaságra rendeltettünk.
Tiszta, szép viszonyokra egyénileg, valamint
a társas és közéletben, amit minden porcikánk
kíván, és nincs ember, aki mást mondana, mikor
megkérdezik a legjobb és legszebb életmódról.
Tudományosan is ki lett már mutatva, hány és
hány százalékkal silányabb a tartalma mai
ételalapanyagainknak, mégsincs akarat
a megváltoztatásra, mert nincs rá elég forrás.
Régi gond, hogy gyorsabban szaporodunk, mint ahogy
az élelemtermelés bővül, ám a mennyiség
már megvan, viszont beltartalom vészesen kevés,
amint ezt a szellemi termékeknél is látjuk.
Hol úszik el az a sok érték, mit sokmilliárd
ember mégiscsak előállít, már jól sejthető,
de számításokat, ellenjavaslatokat csak
magányos farkasok tesznek, mire fordítandó
a pénzünk fegyverekkel biztosított fényűzés
helyett, ami tehát nemcsak a gazdag réteget
célozza, hanem az értelmetlen vállalati
termékfelhalmozást, drága termelést, találmány-
elzárást másoktól, és egyéb értelmetlen és
pazarló magatartás megszüntetését végre
ne csak egyéni, hanem nagyközösségi szinten,
legyünk végre magunk értelmes irányítói.
















