Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 258.

 258.

A pontos beszéd azért fontos eszköz és

élmény, mert kifejezi a gondolatot

mások felé, de a magunk számára is,

bár nélküle sem lennénk elvileg vakok.

Nem, mert közlésre használunk mozdulatot:

hogyan kell csinálni egymásnak mutatva,

testbeszédnek is hívjuk, mert grimaszokkal,

hangjelekkel kísérten van előadva.

Kétféle vázunk van nyelvi feladatra,

mire rárakhatunk egyéni megoldást:

tanult beszédünket megtöltjük színekkel,

jól begyakorlunk csomókötést és oldást.

Újat kitalálva élünk gyarapodást,

de ezt már beszéddel nehezen közöljük,

vissza kell kérdezni, hogy megértették-e,

míg az utánzás szintjét teljessé töltjük.

Beszédünket ha írásjelekbe öltjük,

időtálló változatlanság jellemzi,

de régi táncainkat már alig értve

nézzük: nem beszélt közlés tartalmát veszti.

Képi közlés is van, ami azt jelenti,

hogy a jelentését vagy kőbe kell vésni,

ha életbevágó szabályozást rendez,

vagy szabadon értelmezhető művészi.