Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 309.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
309.
Megérteni világot, sok mindent jelent:
megismerni múltat, túlélni jelent,
felfogni erkölcsöt, élni természetet,
sikerre ragadni lehetőségeket.
A felismeréshez meg is kell találni,
ami érdekes: tud értékessé válni,
s hogy ehhez segítséget keveset kapunk,
magunknak kell nyitnunk titkokba zárt kapunk.
Jobban könnyebben járják saját útjukat,
akik megöröklik jó hivatásukat:
közelről nézhetik szakmájuk lényegét,
házuk ablakából éj csillagos egét.
Nehéz lehetetlenre vállalkozónak,
aki gonoszságot varázsolna jónak,
aki szembe megy a fennálló hit-renddel,
fejére sok bajt, szomorúságot rendel.
És akkor, ha feltárulnak a mélységek,
nem szédülhetsz bele, őrizd meg épséged:
akkor tudsz híveket szerezni az újnak,
ha a remény-szelek témád felől fújnak.
Végső tartalékod ne emészd, ne edd meg,
magad egyensúlyban úgy őrizheted meg,
ha öntözője leszel igaz virágoknak,
és részévé válsz alkotott világoknak.